Eljött a január. Kicsit pihentünk, kicsit karácsonyoztunk, sokat dzsuváztunk, takarítottunk, pakoltunk a házban.
A csempével kapcsolatban kitartottunk az álláspontunk mellet, hogy a barátunk boltjába megyünk, így ő is jól jár, és mi is, mert megtervezik nekünk, és könnyebben lebonyolítjuk talán.
Elég jól is indult a dolog, mert végre találtunk olyan csempét, ami tetszett. Ez már eléggé lényeges volt, ugyanis sok boltban egyszerűen az volt a bajunk, hogy hiába volt nagy választék, egyet sem tudtam mutatni, ami nekünk tetszett volna. Persze az is nehezítette a helyzetet, hogy a csempék 60%-a mediterrán, rusztikus volt, ami abszolut szóba sem jöhetett a ház stílusához, a modernebben pedig vagy olyan nagyon semmilyenek voltak, vagy nagyon sötétek (divat a fekete csempe... fura), vagy teljesen elvadultak (neonszín, 60-as évek designje) vagy baromi drágák voltak.
Végül egy spanyol gyártó csempéit választottuk ki, az APE Ceramica Montblanc, és Legno családjára tettük le a voksot.
A barátunk jófej volt, beajánlott némi árkedvezményt is, és ígérte, hogy megcsinálja a látványterveket. Sajnos a látványtervek nagyon lassan készültek el, egyrészt mert nagyon tele voltak tenni valóval, másrészt mert gondjuk akadt a gépükkel.
Hát, bevallom, nekem nem igazán tetszettek a tervek. Nem kaptam tőlük kedvet. Hiba is volt benne, nem az a dekor került a rajzokra, amit mi választottunk. Gondoltam kérek még egy verziót - a srác meg úgy gondolta ne kérjek.
Bevallom némileg csalódott voltam, a beszélgetésünk lényege az lett, hogy képzeljem el, számoljam ki magamnak, és rendeljek, mert mi baráti elbánásban részedülünk, kedvezményt kapunk, és ebbe nem fér bele, hogy úgy foglalkozzanak velünk mint ügyfelekkel.
Nem értettem egyet, nagyon rosszul is esett, de annyira bele voltam már fáradva az egészbe, hogy úgy döntöttem, leszarom, kiszámolom, rendelek, csak legyünk már túl rajta.
Megrendeltük, de elsőként csak a Montblanc csempét, a kisebb fürdőszobába. Dekor 3 hét, spanyolból jön. Szállítás by own hand.
