Lakásfelújítás ezerrel!

Bevallom, kicsit - ahogyan ez várható is volt, belelassultunk a kertesházas létbe.
Ezért aztán nem is sokminden történt a ház körül az elmúlt hetekben, egyetlen heroikus feladatba fogtunk, megpróbáltuk amennyire csak lehet kiüríteni, rendbe tenni a kertet.

A kiindulási állapot kellőképpen kaotikus volt. Konténerek, kupacba lapátolt sitt halmok, kupacba gyűjtött bontott fa és fémhulladékok voltak gyakorlatilag mindenütt.

Ahogyan a képeken is látszik, a feladat nem volt kicsi.

Sok hétvégén keresztül próbáltuk rendezni a reménytelenül rendezhetetlent. Először a terasz leürítésével, aztán a hulladék válogatásával, zacskók, fóliák bezsákolásával, faanyagok kupacolásával, aprításával.

Rengeteg segítséget kaptunk, másképp nem is ment volna. Annamari unokahugom jött és lelkesen zacskózott, kupacolt. Zoli nagybácsija, Attila kitartóan, több héten keresztül jött, segített fát aprítani, pakolni, fémhulladékot elhordani az átvevőhelyre.

Némi bartelezéssel a faanyag egy részéért a helyi favágó is besegített aprításban, és szerszám kölcsönzésben.
Megszabadultunk a konténerektől is, és már csak kevés homok és sóder van az udvaron.

Mindenezek után már egész jó a helyzet, bár még mindíg van mit aprítani, de már látszik a vége.

Most már tisztán látom, igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy az első 1-2 hónap mindenképpen a berendezkedéssel fog elmenni.

Abszolut igaz. Majdnem egy hónapunkba telt mire a hálószobánkban összelegóztuk az ágyat, az ikeás gardrób szekrényeket, és nagyjából a helyükre kerültek a dolgok.

A lakás többi részén azonban még mindíg rengeteg doboz, zsák, és mindenféle kiszerelésű elpakolandó holmi vár a sorára.
Ahhoz persze hogy ki tudjunk teljesen pakolni, még rengeteg mindent meg kell csinálni, ezeknek álltunk most neki.

Maradék parkettázás, konyhaszekrények felszerelése, hiányzó küszöbök helyrerakása, stb..

Sokat dolgozunk a kertben is, próbáljuk eltakarítani a romokat, eladni az anyagmaradékokat, elhordatni a konténereket, rendezkedni. Múlt hétvégén segítséget is kaptunk, (Annamara, imádlak érte!) sokat haladtunk, leürült a terasz is.

Sajnos a füvesítés idén valószínűleg kimarad, csak némi kozmetikázás lesz, összegereblyézzük a törmeléket, kicsit trágyázunk, kicsit beszórjuk maggal a felkopaszodott területeket - ennél többre nem futja most, és nem is biztos hogy megéri, amíg nem döntöttük el teljesen hogy mit is szeretnénk, és nem tudjuk megbecsülni, hogy hány év múlva lesz várhatóan lehetőségünk a kültéri és homlokzati munkák elvégzésére.

Azonban ha hiszitek, ha nem, hogy ne legyen hiányérzetünk, újból falazunk :-D

Na nem épületet, ahhoz azért kevesek vagyunk, hanem egyedi tervezésű kerti sütőt építünk, amelynek terveiről és folyamatáról hamarosan beszámolok, ígérem :-)
 

Új lakótársakra tettünk szert!

 Zsömi :-)

 Trikó, és a kedves öreg malacunk, Sünike.

Eljött az idő, hogy a több hetes pakolás és takarítás, a költözés után újra lakást hirdessünk.

Ismét a bevált módszerhez fordultunk, a tulajdonostol.com cég szolgáltatását vettük igénybe, és reméljük, hogy sikeresen és az elvárt időn belül sikerül majd eladni a lakásunkat.

Minden létező fronton hirdetünk, sőt, még egy blogot is létrehoztunk.

Hát, ugyan mindennel készen nem vagyunk, de határozottan élhető vált a lakás, ezért "megkésve bár de törve nem" a gyors beköltözés mellett döntöttünk.

Mikor is kéne költözni? Hmm, ma hétfő van, költözzünk mondjuk a hétvégén...

Hát, eléggé mission impossible, de próbáljuk meg. A személyes holmik csomagolásával már eléggé előre haladtunk, hiszen régóta készülődtünk, két dolgot kellett még megtenni a sikeres költözéshez, előkészíteni a bútorokat, és találni egy jó költöztető céget.

A csomagolás, és a bútorok előkészítéséről túl sokat nem tudok mondani, sok-sok doboz és zsák kell, kitartás, robot munka éjjel-nappal.

A költöztető választástól bevallom kicsit féltem, sok rosszat hall az ember eltűnt holmiról, összetört sérült bútorokról, piszkos, lomtalanításra használt teherautókról, ahonnan esetleg egyéb lakókat is összeszed az ember..

Abban biztos voltam, hogy e problémák elkerülése végett hivatásos költöztetőket szeretnék hívni. Rengeteg ajánlatot kaptunk, végül ajánlások, hírnév, ár és szimpátia alapján a Franko költöztető céget választottuk.

Nem bántuk meg, csak dícsérni tudom őket, jól szervezetten, gyorsan, korrektül, és nagyon korrekt áron elköltöztettek minket - ezúton is köszönjük :-).

Sosem szerettem igazán a linóleumot.

Mindíg volt bennem valami ellenérzés a műanyag padlóbevonattal szemben, talán mert sokkal hamarabb válik fakóvá, nehezn takaríthatóvá a felülete, talán csak indokolatlan előítélet részemről, mivel jobban szeretem a természetesebb bevonatokat.

Vannak azonban olyan esetek, amikor lehet hogy hasznosabb a linóleum. Ilyen pl. a nagymama előszoba konyhája, ami várhatóan a kutyuka fő közlekedőhelye lesz, és ebből adódóan gyakran kell majd takarítani. Elképzeltem lelki szemeim előtt, ahogy majd hetente súrolom a padlólap fugáját. Na, ekkor találtam ki, hogy jobb lesz oda a linóleum.

Van még más érv is a linóleum mellett: a kővel ellentétben jóval olcsóbb, már maga az anyag is, és persze az sem elhanyagolható, hogy házilag is le lehet tenni, így ezzel is spórolhatunk. Persze tudom, erre most mondhatnánk, hogy padlólapozni, meg falazni is lehet házilag, és biztos lehet is, de mi nem vállalkoztunk rá. Talán vannak munkák, amit jobb ha a mester csinál meg.

Hát, nézzünk linóleumot!

Szerencsére a szocreál óta rengeteget változott a választék, lehet kapni mindenfélét, kifejezetten szép, vastag, magas kopásállóságú, jó minőségű linóleumot.

Két helyre tettünk-teszünk linóleumot. Az egyik a fent említett kutyuka effekt miatt a nagymama előszoba-konyhája, a másik a bejárati kis előtér, ez utóbbi helyre spórolás címén. :-)

A nagymamához egy világos bézses egyszerű mintázatú linóleumot választottunk, bézs, hagyományos linóleum szegéllyel. Linóleumos pályafutásunkat ezzel kezdtük.

Be kell vallanom, azért voltak nehézségek. Először kiderült, hogy az L alakú helyiség egyik oldalát elmértem, így vennünk kellett még egy darab anyagot.
A beszabás macerás, és állatira be voltunk **** , hogy elszabjuk, rosszul illesztjük a mintát vagy valami, és megint mehetünk venni..
Végül egész jó lett a szabás, de a vágásnál a minta illetszéssel voltak gondjaink.
Ugyanis az L alak egyik felére 2 m széles darabot vettünk, amelyet szálirányban, a másik felére 3 m széles darabot, amelyet szálirányra merőlegesen akartunk fektetni. Sajnos itt derült ki számunkra, hogy bizony, emiatt az irány eltérés miatt a két darabon egymáshoz képest kicsit csúszik a minta.. Mindegy, azért összehoztuk valahogy, végülis egész jó lett.

A ragasztáshoz vizes alapú ragasztót vettünk, és elég keveset, mert nem akartuk telibe ragasztani, csak a széleket, meg a közepén néhány átlós vonalban szerettük volna ragasztani, hogy rögzítsük, ne csússzon el, ne nyúljon, de ha pár év múlva mégis inkább köveznénk, akkor ne legyen nagyon nehéz felszedni a betonról.
A ragasztó felhordásánál két dologra kell vigyázni, egyrészt hogy szép vékonyan hordjuk fel, hogy ne legyen púpos a linóleum, másrészt, hogy az illetsztésnél ne kenjük össze a linóleum felületét lehetőleg, mert elég vacak dolog lesikálni róla.. (nekünk sikerült :-D )
A szegély ragasztása már nagyon simán ment, csak a sarkokkal volt némi nehézségünk, de végül egész jó lett az is.

A nagymama előszobájában ez lett az eredmény: 

A földszintre egy szerintem extra szép linóleumot vettünk, aminek nagyon megörültünk, ugyanis ez egy erezett felületű, hajópadlót utánzó linóleum. Szerintem nagyon szép, és elég élethű.

Ennek a leragasztása még folyamatban van, ha lesz kész állapotú kép, feltétlen megosztom :-)
 

Aki keresett már parkettát a közelmúltban, az tudja, döbbenetes a választék.

A legeslegelső kérdés, hogy milyen típusút szeretnénk. Én egy belvárosi bérházban nőttem fel, ahol az az igazi, régi típusú, halszálkában lerakott, lakkozott keményfa parketta van.
Hát, nem vagyok hanyattesve tőle. Pár éve felcsiszoltattuk, újralakkoztattuk, attól sem lett sokkal szebb. Tudom, most sokan mondanák, hogy biztos nagyon öreg, és eleve rondán van lerakva - ami még igaz is - és hogy szépen megcsinálva igazán gyönyörű és természetes burkolat. Hát, igazatok van, én is láttam már csodásan megcsinált verziót, de én továbbra is úgy gondolom, hogy a hagyományos parketta felett eljárt az idő.
Bevallom, ez megalapozta bennem, hogy én, igazi klasszikus parkettát nem szeretnék.

Kapható természetesen a hagyományos parketta modernizált változata is, vastag, tömör fa padló, előre lakkozott, klikkes, könnyen lerakható kivitelben. Ha úgy lenne pénzem, mint ahogy nincs, lehet hogy megfontoltam volna, egy ilyen parketta vásárlását.
Sajnos ezek a típusok nem olcsók, 50-60000 ft-os nm árakat is láttam már.

Szerény véleményem szerint, ilyen áron parkettát venni .. hát, hogy is fogalmazzak, hogy ne bántsak meg senkit.. talán sznobizmus.. talán sima pénzkidobás, nem is tudom. Én elképzeltem ahogy majd a reménybeli kölkünk lepisili, összekarcolja, kisvonattal ütögeti, nekem pedig csendesen őszül a hajam, és potyognak a könnyeim..hát nem!

Szóval, jó nekünk a laminált :-D

Ellenállóbb, olcsóbb, és már nagyon sokféle színben, mintával, és minőségben lehet kapni. Vannak egyszerűbb, a hagyományos parkettát utánzó mintázatúak, és vannak egészen különleges, extravagáns darabok is.

Az olcsó kategóriában már akár 1000 ft-os nm áron, közép kategóriában 2-3000, felső kategóriában 3-7000 ft-os nm árra lehet számítani. Ehhez persze hozzá kell még adni az alátét anyagok költségét, ami kb. 5-600 Ft-os árat jelent nm-enként, és nem kis költséget jelent még a különféle kiegészítők, vízzáró kence, fa színű szilikon, szegőlécek, a szegőlécekhez kapcsolódó sarok, toldó, végzáró (kb. 500 Ft/2 db) elemek, a különféle alumínium hézagtakarók, küszöbök, burkolatváltók (2-6000 Ft/db) költsége.

Szóval a parkettázás még laminált parkettával sem olcsó móka. És persze még nem számoltam bele a lerakás költségét, ami általában olyan 1500-2500 Ft./nm.

Ahogy mindíg, most is elsősorban interneten keresgéltem először, ott mértem fel a boltokat, kínálatokat, árakat. Végül két, nagyobb bolt volt, ami között ingadoztunk, az egyik a Pesti úti Europarkett, ahol tényleg sokféle szép és elég olcsó parketta van, a másik a kispesti Diego áruház, ahol igen nagy a választék, elgé közel van, és hosszú a nyitvatartás. Az utóbbiak miatt a Diegóban kötöttünk ki :-), és nem is bántuk meg.

Eredetileg nagyon szerettem volna egy minőségibb, szép erezetet mutató quick steppes perspective parkettát, de le kellett róla mondanunk sajnos. Egyrészt az ára miatt, másrészt kicsit kétségeim voltak, mert a sötétebbek tetszettek igazán, viszont a szobáink nem olyan nagyok, talán nem mutatott volna jól egy sötét parketta.

Végül egy alsó középkategóriás wood step parkettát választottunk, hajópadló stílusút, hikory dió mintával.

A boltban még volt némi kétségünk, hogy jól választottunk-e, úgyhogy kicsit izgultunk, hogy milyen lesz lerakva.
 

Igen ám, a lerakás. bevallom, ezért már végképp nem akaródzott pénzt kiadni. Úgyhogy megint weekend warriorok lettünk.

Nekiláttunk a parkettázásnak, íme a tapasztalataink: 

- nem bonyolult a dolog, de összességében elég időigényes. Egy kb. 25 nm-es szoba lépéshang szigetelőjének lerakása, parkettázása kettőnknek (én kevertem a színeket, előkészítettem a lapokat, felkentem az élekre a vízzáró anyagot, a párom mérte, vágta, helyretette) 2-3 nap. Plusz kb. egy nap kell a szegélyeknek.

- érdemes lett volna ha lett volna lehetőségünk rá szabadságot kivenni rá, azzal hogy főleg esténként tudtunk dolgozni rajta, és ott is csak max. 9-ig, - mivel azt tapasztaltuk, hogy a kézifűrész nagyon problémás ezért elektromos fűrészt használtunk, ami ugye zajos.. - ezért nagyon lassan haladtunk.

- a legtöbb problémánk azzal volt, hogy a mama szobájában az erkély ajtóhoz élzárót kellett tenni. Ez eléggé megnehezítette az életünket, mivel először a szoba másik oldaláról akartuk elkezdeni a parketta lerakását, majd amikor rájöttünk, hogy így képtelenség az élzáróba betolni a parkettát... felszedtük és kezdtül elölről. Szóval ha élzárót kell tenni a terasz ajtó elé, akkor érdemes azon az oldalon kezdeni a parkettázást.

- érdemes venni egy laminált padló lerakó készletet, a beütőfa és vas több helyen kellett, ahol nem lehetett úgy hozzáférni a dolgokhoz. Ezen kívül nekünk kellett még hozzá spakli (a vízzáró anyag maradékának eltávolításához) elektromos fűrész jópár fűrészlappal, ipari ragasztó (ha van lépcső amit parkettázunk, illetve ha a szegélyt ragasztjuk), olló, maradék fa lécből vágott egy centis léc darabok (pucukák :-) ) amelyekkel a fal mellett a dilatációs hézagot be lehet állítani. Ezeket a léc darabokat egészen a szegély felrakásáig érdemes otthagyni, ugyanis az egyes parketta lapok helyreütésénél az egész padlórész csúszkálhat akár.

- a parkettát elvileg száliránnyal a fény felé kell lerakni. Ez persze helyenként megnehezítheti a dolgokat, pl. nálunk a szobában, és a hozzá tartozó kis előszobában, ami elvileg összefüggő parkettás, eltérő irányban kellett leraknunk a parkettát, és kénytelenek voltunk egy keskeny burkolatváltót tervezni a helyiségek közé.

 - lépcsők parkettázásánál alulról felfelé haladtunk. A legalsó lépcső homloklapját ki kell szabni, úgy, hogy a gyárilag vágott széle kerüljön alulra (általában azért az a szebb.. ). A lapot fel kell ragasztani a lépcső oldalára. Ha ez megvan, akkor leszabjuk a lépcső szélességére a lépcső élvédő úgynevezett T profilt. A T profil lelógó élét a felragasztott homloklapra igazítjuk, majd a vízszintes részen lefúrjuk, és tiplivel rögzítjük. Az így rögzített élvédőbe a lépcső vízszintes részén becsúsztatjuk a méretre vágott, összeillesztett parkettákat. Az eredmény valami ilyesmi: 

És a munkafázisok dokumentálása: 

1. Padlófűtés esetén párazáró fóliát kell teríteni az aljzatra. Utána következik a lépéshang szigetelő réteg lefektetése. Mi 4 mm vastag lépésálló, padlófűtéshez is ajánlott anyagot vettünk, amelyet az anyag csomagolásán lévő útmutatónak megfelelően átlós irányban raktunk le. Az ebből adódó szabászat miatt, ez sem két perc volt.

2. Ha akarunk, akkor erre a rétegre fektethetünk habfóliát, ennek tudtommal nem sok jelentősége van, csak annyi, hogy valahogy olyan puhább érzés rálépni a padlóra.

3. A habfólia után megkezdhetjük a parketta lapok lerakását.
Mi elég karakteres mintázatú padlót választottunk, és úgy gondoltuk, hogy a különféle mintájú lapokat keverve tesszük le. Ehhez egyidejűleg mindíg legalább 6 csomag parkettát nyitottunk ki, és színre, mintázatra vegyes lapokat válogattunk a lerakáshoz.
Ügyelni kell rá, hogy a fal mellett mindenütt egyenletesen tegyük be a dilatációs hézaghoz szükséges 1 cm-es távtartókat (lsd. pucuka) - amelyeket a lenti ábrán az alátét fólia eltakar :-D

4. A lerakásnál a vízzáró kencét nem kötelező használni, de mi jó ötletnek tartottuk. Ez tulajdonképpen olyan szilikonos anyagnak tűnik, a parketta élére kell vékonyan felkenni, mielőtt helyre illesztjük. Illetsztéskor kitölti a hézagot, a kiszorult felesleges anyagot 20 perc után spaklival letolhatjuk. Egyetlen hátrányát tapasztaltuk, hogy emiatt az anyag miatt 20 perc elteltével már nem igazán lehet mozgatni, szétszedni a parkettát, mert a szétszedésnél gyakran lepattan, sérül a szélén az anyag felülete.
Ez arra is vonatkozik, hogy egy sort mindíg egyszerre tegyünk le, ne hagyjuk félbe, mivel a már letett lapok felfordításánál szintén előfordulhat a megkötött anyag miatt sérülés.
Ha van a szobában erkély ajtó, akkor az ajtó oldalán legyen a kezdő parketta, arról az oldalról rakjuk, mert a zárólapot másképp lehetetlen lesz a helyére tolni.
Mi úgy tapasztaltuk, hogy még a legjobb technikával is marad az erkélyajtó széle és az élzáró között hézag, ezt a parkettához vett fa színű szilikonnal fogjuk kitölteni.

Rossz irányból kezdés:                                 Jó irányból kezdés:

5. Az ajtóknál úgy gondolkoztunk, hogy ha becsukjuk a szoba ajtaját, akkor mindíg csak a parketta látszon, tehát ennél a vonalnál kicsit kifejé mentünk a parkettával, hogy a burkolatváltó küszöböt rá tudjuk tenni. Az egy cm dilatációs hézagot a burkolatváltó küszöb alatt is meg kell hagyni!

6. A parketta szegélyt lehet ragasztani, vagy a szegélyhez kapott kis műanyag darabokat felfúrni, és arra a szegélyt felpattintani. Először az utóbbiban gondolkoztunk, valahogy nem tűnt jó ötletnek a ragasztás. Aztán rájöttünk hogy a falfűtés miatt a fúrás sem lesz annyira jó ötlet. Ráadásul mivel a falnak azért mindenképpen van egyenetlensége, ezért a felfúrós verzióban szinte biztos, hogy több ponton nem fog szépen illeszkedni a szegély a falhoz. A képen a még nem felragasztott de már összeillesztett parkettaszegély látható:

Őrült iramban próbálunk haladni.

A tervezett decemberi költözés helyett már február közepén tartunk, ez nem csak azért baj, mert már nagyon mennénk, hanem azért is, mert ezzel megszegtük az adásvétellel kapcsolatos megállapodásunkat.

Úgyhogy szombatonként rohangálás van, és beszerző kőrút, és szervezés, a hét többi napján esténként, és szabadnapokon egész nap gályázás.

Beszereztük végre a kádat, Riho Seth (180*86) típusút.

BEPA üzletben vettük, amit egyébként nyugodt lélekkel ajánlok mindenkinek, már régebben is többször, jó tapasztalatom volt velük kapcsolatban.

Ez nem pont ugynanaz, mint amit eredetileg kinéztünk, két dolog miatt. Az egyik, hogy időközben rájöttem, hogy nem lesz jó, ha a szögletes kád sarka középen belóg a térbe, folyton össze fogom magam verni benne.

A másik, hogy a kád szélességére (90 cm) plusz a zuhanytálcának (100 cm) tervezett 192 cm-es falszélességből valami általam megmagyarázhatatlan módon 186 cm lett. Ebből egyenesen következett, hogy vagy kisebb tálca, vagy keskenyebb kád kell. Végül nem panaszkodom, igazán szép, mély, és öblös a kád amit vettünk, már alig várom, hogy kipróbáljuk :-)

Ugyanitt vettünk egy egyszerű kis szekrényes mosdót tükörrel a kis fürdőszobába. Nagyon megörültünk neki, mert emberi ára, és egész normális kinézete volt. Botrány, hogy milyen drágán adják a nagyobb, szebb fürdőszoba bútorokat.

Nézegettük ugyanis közben a felső fürdőbe is a bútort, ahová szélesebb kellene mindenképp, nagyobb szekrénnyel, de gyakorlatilag 100eFt alatt nem igazán van normális.

Ami szerintem brutálisan sok egy mosdó szekrényért.

Hasonlóan horroros a csapok világa, a csillagos ég a felső határa amit el mernek kérni egy designesebb (nem feltétlenül jobb, vagy minőségibb) csapért. Azt hiszem egyenlőre maradunk a gagyi olcsónál.

Vannak időszakok, amikor az egész olyan kilátástalannak tűnik.

A pénz iszonyú mértékben fogy, röpködnek a százezrek, és az ember úgy érzi hogy egy helyben toporgunk, semmi nem halad. Látszik, hogy már nincs olyan sok hátra, de valahogy mégis.. akárhová nezünk valamit látunk ami elmaradt, amit meg kell csinálni. Mindenütt kosz, kupacok, törmelék.

Hát, a festés nem ez az időszak.

A festés a szépülés, a lelkesedés, és a látványos haladás időszaka. :-D

Napról napra a szemünk láttára lett a szürke, kissé romos, állati piszkos lakásból, élettel teli, vidám, színes, gyönyörű otthon.

A mészfestékes terveket sutba vágtuk hálistennek, mivel rászántuk magunkat, és kölcsönöztünk egy páramentesítő gépet. Meg kell mondanom, nem teljesen hittem benne, de igen jó befektetés volt, iszonyatosat lendített rajtunk, ennélkül nem tudtunk volna kifesteni.

(Ez itt a reklám helye: paramentesito.fw.hu/ , innen kölcsönöztünk, nagyon kedvesek, rugalmasak, és korrektek voltak :-) )

Volt olyan nap hogy 3x ürítettük ki a csurig tele, majd két literes víztartályát a készüléknek, igen látványosan szárította ki a maradék nedves vakolat részeket. Természetesen ez nem lett volna jó arra, hogy a friss vakolatból egy hét után szárazat csináljon. Mi sem ezt vártuk tőle. A vakolatot először is 1,5 hónapig hagytuk száradni, a fűtött lakásban naponta többször letöröltük az ablakokon kicsapódó párát, szellőztettünk, és vártunk. A gépet ezután kb. két hétig használtuk, a nedvesebbnek tűnő részeken.
Abszolut megérte.

A ház festése kb. 2,5-3 hétig tartott. Ez alatt az idő alatt a pince kivételével mindent legletteltek, rendbeszedtek a srácok, és a régi beltéri ajtókat (amikkel olyan baromi sokat kínlódtunk) lemázolták.

Az eredmény több mint szép, és végre úgy tűnik, hogy az utolsó lépéseknél járunk, már csak némi parketta és linóleum fektetés, egy-két szaniter és csap felrakása, és azt hiszem költözhetünk!
 

A földszinti nagy, egyterű nappali-ebédlő-konyha helyisége egészen világos krémszín lett. Ez kissé elüt a ház többi részétől, hol vidámabb, élénkebb színeket használtunk, de úgy gondoltuk így jobban érvényesül a helyiség hatalmas mérete, a tér érzete :-)

Festés előtt:

Festés után: 

 A nagymama konyha-előszoba része élénk, kissé sötétebb napsárga árnyalatot kapott. Nekem nagyon tetszik, igazán szép, meleg szín. Mama először furcsállotta, talán nem is örült neki annyira (nagy bánatomra), de azt hiszem mostanra már megbarátkozott vele.

A nagymama szobája valamivel világosabb (de nem pasztell), sárgás színt kapott.

 A bajárati ajtónál, a kis előszoba részen lévő ferde falrészt merész barnás-vörösesre (a képen inkább megy színűnek tűnik, de nem teljesen ilyen ..) festettük. ez nagyon szép kontrasztot ad a jobbra elhelyezkedő lépcsőház vanília sárga színével.

 A lépcsőház, és a hozzá kapcsolódó kis nappali a tetőtérben, illetve a legfelső szint kis előszobája is a már említett világosabb, vanília színt kapta. Szerettem volna ide is valami sötétebbet, de be kellett látnom, hogy a lépcsőház miatt nem lett volna szép.

 Eleinte voltak vadabb terveim is voltak a falszínekkel, mindenféle mohazöldeket, kékeket, mályva színeket is nézegettem, de aztán be kellett látnom, hogy igazán mindketten a párommal a melegebb színeket kedveljük magunk körül.

Úgyhogy hosszú órákat töltöttem a RAL skálával kettesben, majd orra alá dugtam a kiválasztott színt a Drágának, ami általában kétféle reakciót váltott ki: 1. fintorgás, 2. "tőlem....".
Ez utóbbi reakciót ciklikusan ismételtük addig, amíg minden színben meg nem egyeztünk :-D

Amikor úgy döntöttünk, hogy belekezdünk a felújításba, egy dolog volt amiben mindketten biztosak voltunk: bár passzív házat meglévő régi épületből nem lehet csinálni, de amennyir csak lehet, szeretnénk megközelíteni.

Óriási lelkesedéssel kutattam az új, energiatakarékos technikákat, a hőszigeteléseket, a megújuló energiaforrásokat.

Hőszigetelés

Elsőként az új tetőn kívántuk érvényesíteni az elvet. A régi tetőn gyakorlatilag nem volt hőszigetelés, ha felnéztünk a padlásra helyenként isten kék egét láttuk. Nem így az új tető.
Igen komoly 30 cm-es hőhídmentes ásványgyapot szigetelést kapott, sőt, mivel maradt a szigetelésből, ezért több helyen még a gipszkarton szerkezete fölé is betuszkoltunk némi szigetelést, így helyenként 50 cm hőszigetelésünk lett.

Nyilván erről mindenkinek az jut eszébe, hogy okok, de mi van a homlokzati hőszigeteléssel?? Hát, nyilván, erre is szükség lesz, de mivel még az elején hőkamerával felmérettük az épületet, ezért tisztában voltunk vele, hogy az ablakok-ajtók, és a tető a gyenge pont, igazából a falak meglepően jó hőszigetelőnek bizonyultak. Köszönhetően a két rétegű, hőszigetelő maggal ellátott falszerkezetnek (ikersejt tégla, ásványgyapot, klinker tégla), az épület gyakorlatilag jelen állapotban is megfelel, vagy közelíti az átlagosan jónak mondott 0,4 K-s értéket. A későbbiekben tervezzük a homlokzat felújítását, és hőszigetelését is, de az árakat látva, ez nagyon nem most lesz. :-(

Tudom, most sokan felhörrennek, hogy milyen árak, nem olyan vészes, jön a Józsi, felragassza a hungarocellt, hamar megvan az egész. Igen, csak ez az amit mi nem szeretnénk. Először is sokan nem törődnek vele, de hasznos kiszámíttatni az épület jelenlegi pontos hőkibocsátását, és azt, hogy mekkora szigetelést bír el annélkül, hogy a páralecsapódási pont a falba, vagy netán az épületen belülre essen. Az ilyen, ész nélküli szigetelések után hallani olyan rémtörténeteket, hogy tócsa nőtt a házban, meg nem bírják kiírtani a penészt...

A másik, hogy a hungarocell nem kifejezetten ideális anyag, ha a páraáteresztő képesség szempontjából nézzük, szívem szerint hallani sem akarok róla, szerintem a fal légáteresztésének megszüntetése hosszútávon nem teremt túl egészséges klímát.

Így aztán a homlokzati felújítás megvalósítása egyenlőre a távoli jövőbe vész.

Fűtési rendszer

A következő sarkalatos pont az alacsony hőmérsékletű, ezért önmagában energia megtakarítást hozó falfűtéses rendszer álma volt, amit szintén sikerült ugye megvalósítani, sőt, a rendszert a későbbi hűtés üzemre is méreteztük, felkészítettük.

Más kérdés a hőleadó berendezés, ezzel már nem könyvelhetünk el ekkora sikereket.

Az első pillanattól úgy gondoltuk, hogy gázkazánt márpedig nem veszünk, hőszivattyú lesz és kész, ez a jövő, ez kell. Hát, lássuk, mire jutottunk vele..

Aki esetleg még nem hallott volna róla, a hőszvattyú egy olyan kütyü, ami a környezetből kinyert energiát, áram használata mellett hasznosítja, és ezzel fűt/hűt/melegvizet állít elő.
A közeg amiből az enegriát nyeri lehet a levegő, vagy talajhő, több formában.

A levegős verzió előnye, hogy nem egyszerű az üzembehelyezés, levegő be, levegő ki, konnektorba bedug, és csatlakoztatni kell az alacsony hőmérsékletre kialakított rendszerhez. Hátránya, hogy mivel a külső hőmérséklet változó, ezért a hőszvattyú hatékonysága is változó, ami ráadásul egyébként is alacsonyabb a többi verziónál.

A talajhős esetben a mélyebb talaj, illetve talajvíz állandó hőmérsékletét használhatjuk ki, itt három lehetséges megoldást szoktak emlegetni.

Talajszondás megoldás esetén a talajba több ponton, mélyen lefúrnak, és a furatokban elhelyezett csövekben zárt rendszerben vizet keringetnek. Előnye, hogy örök életű a rendszer, hátránya, hogy a szondák fúrásának árából gyémántbányát is keresgélhetnénk pár évig afrikában. Vagy valami ilyesmi.
Másik megoldás a talajkollektor elhelyezése. Ez azt jelenti, hogy megfelelő méretű rendelkezésre álló terület esetén pár méter mélyen vízszintesen helyezik el, nagy felületen a csöveket. A telepítése szintén horror árban van, ráadásul megoszlanak a vélemények, több helyen olvastam, hogy a talajnak, a növényeknek nem igazán tesz jót.
És végül az elméletileg legjobb hatékonyságú rendszer, a vizes hőszivattyú, amely a talajvíz hőmérsékletét használja fel. A rendszerhez szükség van egy víz kinyerő kútra, és több nyelő kútra, egymástól legalább 10 m távolságban, úgy, hogy mindegyikük ugyanazon vízadó rétegbe legyen fúrva. A vízadó kútból vett vizet a hőszivattyúba kell vezetni, majd onnan vissza a nyelő kútba (kutakba), ahol a talajból visszanyeri az eredeti hőmérsékletét.

Ez utóbbi nem tűnt kivitelezhetetlennek, rá is kattantunk eléggé, és elkezdtünk utánajárni.
Kerestünk egy profi kutast először is. Hát, be kell vallanom, az élettől is elvette a kedvünket, nemhogy a hőszivattyútól. Merő jóindulatból elmondta, hogy:
- egy vízadó kúthoz legalább két nyelő kút kell (3*400e Ft kútfúrásra, minimum, ha feltételezzük, hogy mindenütt elsőre sikeres a fúrás).
- az engedélyezés bonyolult, és nehézkes, ezért akik belevágnak, nem szoktak engedélyeztetni..
- vizsgálni kell a vízminőséget, mert ha pl. túl vasas a víz, akkor vagy bele sem szabad kezdeni, vagy mindenféle előszűrő rendszert kell csinálni a nyelő kutaknál
- a nyelő kút bizonytalan, helyi adottságoktól függő dolog, lehet hogy sosem lesz vele bajunk, de lehet hogy két évente bedöglenek, és újakat kell fúrni

Nna, ez, és a hőszivattyú beállítására kapott 2,5 MFt-os ajánlat már durván elvette a kedvünket az egésztől. Merthát ugye az ember számolgat.
Először is, a megtakarítás mértékéről senki nem mond konkrétumot, és nem vállal garanciát. De tegyük fel, hogy mondjuk a fűtésszámla felét megtakaríthatjuk. Ez évi mondjuk 6 fűtési hónapot véve, legyen mondjuk 300 eFt. Ez azt jelenti, hogy a rendszer megérülése legkorábban 12 év körül várható. És persze akkor feltételezzük, hogy nem döglenek be a kutak, és nulla szervízigénnyel üzemeltethető a rendszer.

Mondanom sem kell, roppant módon elszomorodtunk, mert józan emberek lévén beláttuk, hogy ennek egyenlőre semmi értelme. Úgy gondoltuk, hogy egyenlőre a régi kazánt hagyjuk úgy ahogy van, és későbbre halasztjuk a döntést.
Persze aközben az élet, és az elégtelen kazán teljesítmény felülírta a döntésünket, ahogy már korábban írtam is, kénytelenek leszünk gázkazánt venni, amely később reményeink szerint a tartalék renszert fogja jelenteni.

Napkollektor

Sebaj, nem lesz hőszivattyúnk, node a napkollektor, hát az ám a nagy üzlet, tiszta, és ingyen energia. Aha. Elméletileg.

Először is kiderítettük, hogy kollektort nagy mennyiségben, fűtésrásegítésre és melegvízre is csak akkor van értelme telepíteni ha medencénk is van, ellenkező esetben pont nyáron, a legnagyobb teljesítményt nem lehet kihasználni, és persze még az unokáink korára sem térül meg a beruházás.

Ok, akkor csak melegvíz. Persze vákumcsöves kollektor, mivel az a szűrt fényt is hasznosítani tudja valamennyire, és a beesési szögre is kevésbé érzékeny. Hát, nem húzom sokáig, bár effektíve 30 csöves panelt már néhány százezerért lehet kapni, az ajánlatok vége minden kütyüvel, csővel, szereléssel itt is 1,5 -2 MFt. volt.

Tehát ismét ott tartunk, hogy a hatékonysága megkérdőjelezehető, a megtérülése elég reménytelen.

Áramtermelés

Mindenképpen úgy látom a dolgot, hogy a jövő az lenne, hogy házi áramtermelő eszközöket lehessen használni. A jelenlegi eszközök szintén iszonyú drágák és/vagy nagyon problémásak. A szélkerék nagyobb teljesítménnyel drága, és nem is nagyon szeretik engedélyezni. Ráadásul előméréseket kell végezni, hogy alkalmas-e a terület, és legalább 10m magas póznán kell elhelyezni. Ráadásul zajterheléssel is járhat ha jól hallottam. Ez elég bajos egy belterületi, családi házas övezetben, én sem örülnék neki, ha a szomszédom ilyet szerelgetne be.

A napelem nagyon jó megoldás lenne, de nem a jelenlegi árakon, és nem a jelenlegi 10-15%-os hatékonysággal.

Talán hamarosan áttörés lesz, több helyen olvastam már tesztelési fázisban lévő 30-40%-os napelemekről, illetve hidrogénes rendszerrel kombinált napelemekről.
Addig azt hiszem parkoltatni leszünk kénytelen ezt is :-(

Az ember azt hinné, hogy már megnyugtatóan lezárultak a dolgok. De neeeem.

Volt a fűtéssel kapcsoaltosan egy-két dolog, amit az idő szűke miatt hanyagul kezeltem, nem figyeltem rá oda eléggé, hogy úgy legyen megcsinálva, ahogy én szeretném.

Így került pl. osztógyűjtő a hálószobánkba.

 Ez egyébként bár láthatólag baromi ronda, de kevésbé problémás, mert félreeső, ajtó mögötti sarokba került, ahol majd az egyébként is oda tervezett beépített szekrény megfelelően "ápol és eltakar"..

Vagy így fordulhatott elő, hogy két helyiségben, a mi szobánkban, és a kis szobás részen a kis nappaliban ugyan kivertem a balhét, hogy véssék be a falfűtés gerinceket, de annyira nem voltam kitartó, hogy addig üssem a vasat, amíg a fal szélénél is megfelelően eltüntetik a csöveket.

Így aztán helyiségenként 3-4 db kéken, 3-5 cm magasan kiálló csőcsonkokat nézegethetek a fal tövében. Egyre jobban dühített, hogy úgy maradt.

Addig idegeskedtem rajta, amíg végül egyik szombat este megkezelgettem. Előbb csak szelíden, egy ács kalapáccsal ütögettem fel a betont, majd vésővel, és nagyobb kalapáccsal is kezelésbe vettük.

Hamar kiderült, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Gondolkoztam rajta, hogy emilben el fogom küldeni a tisztelt szakértőknek, fotókkal illusztrálva, hogy lássák, hogy legközelebb hogy kéne megcsinálni. Hátha tanulnak belőle.

Egyenlőre az egyik helyiséget sikerült megcsinálni, két éjszaka véstünk mire jó lett a cső fekvése. A mélyebbre vésett csöveket szép ívben, hogy ne törjön meg, hilti szalaggal rögzítettük, majd jöhetett a javítás.

Sokkal szebb lett. Bár a vésés után két napig fogni sem bírtam, de megérte.

A másik szoba, a mi leendő hálószobánk már problémásabb, tegnap megállapítottuk, hogy ezt mi sajnos nem tudjuk javítani, mivel annyira kemény, cementes a beton, hogy biztos, hogy megsértenénk a csövet.

Így aztán egyenlőre nem látszott más megoldás, mint megpróbálkozni a fűtésszerelőkkel, hogy jöjjenek, és segítsenek kijavítani. Mentségükre legyen mondva, hogy nagyon készségesek voltak,  és egy szóra, 1-2 napon belül jött is az ember segíteni. Kibontani a beton keménysége miatt ő sem merte, ezért csak a faltőnél, kisebb darabon bontotta meg. Innentől két, roncsolás mentes megoldás kínálkozott, vagy elvágjuk a csövet (ehhez a teljes fűtési rendszert le kell zárni, leereszteni), és toldót teszünk a csőre, majd az így keletkezett hossz bővüléssel már mélyre lehet húzni a csövet a falban. Végül azonban egyszerűbben sikerült megoldani a dolgot. A gerincet takaró védőcsövön belül, húzott picit a csövön a szerelő, majd hilti szalaggal behúzatta a csövet a falba.

Ezzel nem tűntek el olyan szépen persze a csőcsonkok, mint ahol teljesen ki tudtam vésni, de úgy tűnik, hogy a padlopon, a lépéshanggátló, a parketta, és így a rákerülő szegély már el fogja takarni.

Tanulság: Bizonyos dolgokban nem szabad felületesnek lenni, és kompromisszumot kötni, még akkor sem ha szorít az idő, és iszonyú fáradt az ember. Korábban rombolás nélkül kijavíthattuk volna, ha jobban odafigyelünk a dolgokra.

Valahogy a burkolás sokáig annyira távolinak tűnt, hogy különösebben nem is foglalkoztunk vele. Persze, azzal tisztában voltam, hogy jó, és precíz burkolót kell találnom, és rá kell szánnom a pénzt egy várhatóan jobb minőségű fogára ha nem akarok úgy járni mint a konyhánk burkolásával.

Aztán ez is eljött, megrendeltük a csempét, és el kellett dönteni, hogy mi legyen a burkolással.

Több lehetőségünk volt, egyrészt jöhettek volna a kőművesek, szépen dolgoztak, eddig is.
Csak egy gondom volt velük, az óradíj. Nem volt ugyan annyira sok, de voltak munkák amik iszonyú lassan haladtak, és nagyot buktunk vele pl. vakolás.
Ráadásul többször belfutottunk abba, hogy ok, de akkor mondják meg hogy hány ember nap lesz a munka? Mondjuk 5 nap. Na, ebből lett általában 10.
Megkérdeztük mennyi idő lenne a két fürdőszoba, plusz az egy wc, a főnök mondott max. 5 napot, a burkoló srác mondott minimum 10 napot, két emberrrel.
Osztottunk szoroztunk, és egyértelmű, hogy 10 nap két emberrel a burkolás duplájába kerülne, mintha bárki más csinálná nm áron, úgyhogy itt az idő, hogy körbenézzünk burkoló ügyben.

A dolog tulajdonképpen elég hamar megoldódott, mivel az egyik barátunk még korábban ajánlott jó burkolót, aki pár hónapja anyukámnál ki is próbáltunk, nagyon szépen, gyorsan, és jó áron dolgozott, és mint kiderül, most hogy eléggé holt szezon van, éppen rá is ért.

Így aztán február 11-én neki is látott a burkolásnak. Egyedül dolgozott, de öröm volt nézni amilyen ügyesen, tempósan, és figyelmesen csinálgatta a fürdőszobát.

Íme a kezdeti állapot: 

Pár órával később: 

És ekkor jött a meglepi. Elszámoltam a csempét. Kevés lett. És nem csak a csempe, hanem a dekor is. Igen, az a dekor, amit 3 hétre hoztak mg spanyolországból.
Az első pánik után őrületes telefonálásba kezdtem. A csempés sráccal nem is próbálkoztam, mivel sejtettem hogy lerázna azzal, hogy 3 hét múlva jön, ez van.
Kiderítettük viszont az APE Ceramica magyarországi forgalmazójának telefonszámát. És mit ad isten, a mobilszámon amit elkezdtem hívogatni - mint később kiderült - a cég vezérét értem el. Őrült magyarázkodásba kezdtem, hogy mennyire kétségbe vagyok esve, és hogy nagyon kéne nekem az a pár darab dekor.

Nem tudom egészen, hogy a papas megsajnált-e vagy csak szeretett volna megszabadulni tőlem, tekintettel arra, hogy mint kiderült éppen Spanyolországban volt :-), de roppant kedves volt, és nagyon segítőkész. Később gondolkoztam el rajta, hogy én lehet hogy elküldtem volna magamat. Ez az ember viszont sitty-sutty hazahozta nekem a hiányzó pár darabot, így alig pár nappal később már mehettem is érte a boltba.

Őrült boldoggá tett, és megerősített, hogy már csak lojalitásból is, legközelebb is APE csempét veszek :-D

Mostanra elkészült a fürdőszobánk, és gyönyörű lett.  Itt látható a csempézés végeredménye (APE Ceramica Monblanc termékcsalád, Edelweiss beige dekorral):

Az előzőekben lelkesen részleteztem az ajtókat.

De nem írtam, hogy nagy szívfájdalmam volt, hogy az üveges ajtók üvege néhol egyforma sem volt, és ráadásul elég szocreál, csúnyácska üveg volt benne.

Játszottam a gondolattal, hogy ki kellene cserélni.

Aztán tudatosodott bennem, hogy eljött a festésük előtt az utolsó pillanat amikor ezt még megtehetem, és gondoltam megér egy próbát, megkérdezem a közeli üvegest, hogy mennyiért cserélné olyan üvegre, amit a bejárati ajtókba is tettünk.

Ment a dolog mint a karika csapás, olcsó, kedves üveges, pénteken telefon, hétfő reggel már viszi is az ajtókat, cserél, szerdán visszahozza. Csodás.

Kérdezem mikor jön reggel, mi hétre ki tudunk menni.
Értetlen hümmögés a vonal végén, majd a minket több napra felvidító mondat következett: 

- hétre?? nyolc előtt biztos nem.. álmos üveges elvágja ám a kezét!

:-D
Lehet hogy nem akkora poén olvasva, de akkor nekünk feldobta a napunkat.

Az üvegek szépek lettek, az üveges mester korunk beli, rugalmas, emberke, jó munkát végzett, és valószínűleg hívni fogom még hamarosan, mivel úgy döntöttem hogy a konyhabútornál is csempe helyett üveg falat teszünk inkább.

Ez lett festés és üvegezés után a végeredmény, szerintem szép, nem?

Szép, egyszerű, nincs benne fuga, könnyen tisztítható, nem drágább a csempézésnél, és már régen ez a vágyam. Az üvegest is boldoggá tettük vele, mesélte hogy amikor ausztriában dolgozott rengeteg ilyet csinált, de itthon még nem divat senkit nem bírt rábeszélni. Én pedig KÉRTEM.
Ő is örült, mi is örültünk, jól van ez így.
 

Ez is eljött, egyre szorosabb a nadrágszíj, már nagyon meg kell gondolni, mit milyen ütemezésben csnáltatunk meg.

A karácsonyi leállás és a költözés várható csúszása miatt úgy döntöttünk, hogy mégis levakoltatjuk a földszinti nagy helyiséget, amit idő és költség megtakarítás miatt meg akartunk hagyni későbbre.

Innentől viszont életbe lép a zabszem effektus, állandóan számolgatunk, hogy mi az amit magunk is megcsinálhatnánk, hogy spóroljunk kicsit.

Jöttek a fantasztikus ötletek saját kezű meszes festéssel, meg mindenfélével.
A saját kezű festésből nem lett semmi, de innentől fogva igen intenzíven kivettük a részünket a munkából. Eleinte csak a romok eltakarításával foglalkoztunk, beszerzésekkel, szervezéssel, takarítással.

Aztán neki kellett állni, rendbe tenni és előkészíteni festésre a beltéri ajtókat.
Biztos írtam már korábban, hogy költség kímélés miatt a régi kibontott ajtók megtartása és visszaépítése mellett döntöttünk. Úgy gondoltuk hogy egy festés és egy kilincs csere után talán nem lesznek annyira rondák. :-)

Az ajtó kereteket visszaépíítették a kőművesek, ám a szegőlécek visszaszögelése, a küszöbök eltávolítása, az ajtók aljának ellenőrzése/levágása, az ajtók illetsztése ránk várt.

Mire ez az egész befejeződik keményen megtanulunk dolgozni..

Aki azt hiszi, hogy ez könnyű munka, irtózatosat téved.
Két teljes hétvégét, meg számtalan estét töltöttünk vele. Megkerestük az odaillő ajtót. Megnéztük, hogy be lehet-e zárni. Ha nem, akkor szépen addig véstük, gyalultuk, állítgattuk, amíg akadálymentesen csukódott. Ellenőriztük, hogy jó-e a zár. Ahol kellett, ott wc-zárra cseréltük. Bemértük a választott aljzat burkolónak megfelelően, hogy mennyit kell levágni az ajtó aljából. Levágtuk.
Kerestünk (eltettük a használtakat) szegőléceket, kiválasztottuk a legjobb állapotúakat, kihúzgáltuk a szögeket, helyreillesztettük, felszögeltük.

Közben rájöttünk, hogy még pár helyen kellene padloponozni is, és hogy a parkettázást már tényleg nekünk kéne csinálni.

Sosem fogunk kikeveredni ebből az egészből.
 

Eljött a január. Kicsit pihentünk, kicsit karácsonyoztunk, sokat dzsuváztunk, takarítottunk, pakoltunk a házban.

A csempével kapcsolatban kitartottunk az álláspontunk mellet, hogy a barátunk boltjába megyünk, így ő is jól jár, és mi is, mert megtervezik nekünk, és könnyebben lebonyolítjuk talán.

Elég jól is indult a dolog, mert végre találtunk olyan csempét, ami tetszett. Ez már eléggé lényeges volt, ugyanis sok boltban egyszerűen az volt a bajunk, hogy hiába volt nagy választék, egyet sem tudtam mutatni, ami nekünk tetszett volna. Persze az is nehezítette a helyzetet, hogy a csempék 60%-a mediterrán, rusztikus volt, ami abszolut szóba sem jöhetett a ház stílusához, a modernebben pedig vagy olyan nagyon semmilyenek voltak, vagy nagyon sötétek (divat a fekete csempe... fura), vagy teljesen elvadultak (neonszín, 60-as évek designje) vagy baromi drágák voltak.

Végül egy spanyol gyártó csempéit választottuk ki, az APE Ceramica Montblanc, és Legno családjára tettük le a voksot.

A barátunk jófej volt, beajánlott némi árkedvezményt is, és ígérte, hogy megcsinálja a látványterveket. Sajnos a látványtervek nagyon lassan készültek el, egyrészt mert nagyon tele voltak tenni valóval, másrészt mert gondjuk akadt a gépükkel.

Hát, bevallom, nekem nem igazán tetszettek a tervek. Nem kaptam tőlük kedvet. Hiba is volt benne, nem az a dekor került a rajzokra, amit mi választottunk. Gondoltam kérek még egy verziót - a srác meg úgy gondolta ne kérjek.
Bevallom némileg csalódott voltam, a beszélgetésünk lényege az lett, hogy képzeljem el, számoljam ki magamnak, és rendeljek, mert mi baráti elbánásban részedülünk, kedvezményt kapunk, és ebbe nem fér bele, hogy úgy foglalkozzanak velünk mint ügyfelekkel.

Nem értettem egyet, nagyon rosszul is esett, de annyira bele voltam már fáradva az egészbe, hogy úgy döntöttem, leszarom, kiszámolom, rendelek, csak legyünk már túl rajta.

Megrendeltük, de elsőként csak a Montblanc csempét, a kisebb fürdőszobába. Dekor 3 hét, spanyolból jön. Szállítás by own hand.

Sok heti munka után december végére végre készen lett a vakolás.

Nincs mit tenni, ülünk, és várunk, hogy kiszáradjon, legalább valamennyire a ház.

Illetve van mit tenni, nézzünk csempét, vegyük meg gyorsan, és akkor két ünnep között már burkolhatunk is. Nosza.

Karácsony előtt őrült csempe nézésbe kezdtünk. Az ember azt hinné, nem egy bonyolult dolog ez, van egy csomó nagy bolt, ma már iszonyú választék is van, pikk pakk találunk, tudod, ez elmegy vadászni, ez meglövi, ez hazaviszi, ez meg kiburkoltat szépen két ünnep között.

Naív vagy aranyanyám! De tényleg.

Nem akartuk túlbonyolítani, isten ments. Gondoltuk legyünk lojálisak, Zalakerámia lesz oszt kész. Hoppá, de a Zalakerámiások, a legtöbb bolttal egyetemben az ünnepek előtt bezárnak, és csak januárban nyitnak újra.

Ráadásul már tervezést sem vállaltak az ünnepek előtt, erről is lecsúsztunk.

Ez van, nem baj, mindent centire lemértünk, kiválasztottuk a termékcsaládokat amitket szépnek találtunk, amikből dönteni akartunk, és elindultunk a boltba, december 19-én egy szép szombati napon. A jászberényi úti mintaboltot céloztuk meg, gondolván, hogy ha valahol ott van választék.

Odaértünk, nekiálltunk válogatni. Leültünk, megterveztük, hogy hogy tennénk fel a csempét, sűrűn járultunk a pulthoz a dekorok áráról érdeklődni. Számolgattunk vagy -3 órát mire az egyik fürdőre, és előszobára összeált végre a rendelési lista.
Boldog mosollyal a pulthoz járultunk, és átadtuk a listát: ezt kérjük.

Ajaj, mondta az eladó, majd elkezte a készletet ellenőrizni a gépben.
És ekkor kerültem gutaütés közeli állapotba. Nem volt dekor. Nem volt annyi dekor készleten, hogy egy 2x2 m-es fürdőt ki lehessen csempézni. Dekor csak rendelésre, 3 hét.
És végignézték, ahogy 3 órát számolgatunk. Beszarás.

Olyan dühös és elkeseredett voltam, hogy csillagokat láttam.
Később jött a nagy ötlet, beugrottunk még a Soroksári úton lévő Zalakerámia boltba, hátha ott van készlet.
De ott sem volt. Ott sokkal kedvesebben voltak, láthatóan tényleg nagyon akartak segíteni rajtunk, meg is próbálták megnézni a számítógépes rendszerben, hogy országos szinten hol kaphatnánk meg a dekorokat. És itt jön az őrület. Sehol. Egyetlen egy magyarországi Zalakerámia márkabolt sem volt, ahol a traventino termékcsalád dekorjaiból lett volna elegendő mennyiség. És ismétlem, nem több száz dekorról beszélünk, hanem olyan 20-40 db-os nagyságrendről.

Olyan mérges lettem, hogy eldöntöttem, hogy most már biztosan NEM Zalakerámiát fogunk venni. Punktum.

Végigjártunk egy rakás boltot még karácsony előtt, meg két ünnep között, de reménytelen volt. Az év vége, a leltárok miatt mindenütt lefogyasztották a készleteket, és a dekorok egyébként is általában csak rendelésre voltak, mivel ezek ugye elég drágák.

Kaptunk mindenféle ötleteket is, az egyik boltban pl. egy eladó teljes lelkesedéssel próbált meggyőzni minket, hogy vegyük meg a csempét, burkoltassunk ki, hagyjuk ki a dekor helyét, és majd később betesszük.. abszurd..

Végül letettünk a dologról, és úgy döntöttünk, hogy januárban újra próbálkozunk, méghozzá az egyik barátunkhoz megyünk egyenesen, akinek mellesleg fürdőszoba/csempe szaküzlete van (ők nagyon hamar bezártak karácsony előtt, akkor nem tudtak segíteni, mi pedig gyorsan akartunk vásárolni, ezért nem gondolkoztunk ebben).

Nagyon fáradtak voltunk, és kezdtünk komolyan belegárgyulni az építkezésbe, ráadásul a költözés ezzel hogy nem kaptunk csempét már biztosan minimum egy hónapot csúszik.
 

Bevallom, én úgy gondoltam a villanyszerelésre, mint valami egyszerű, probléma mentes dologra. Gondoltam megbeszéljük hova mit szeretnénk, pár nap alatt megcsinálja a szerelő, megvesszük a szerelvényeket, oszt kész.

Hát, nem teljesen így volt.

Első körben a régi, már bevált villanyszerelő csapatot akartam hívni, akik már dolgoztak nálam. Erről két dolog miatt tettem le, az egyik, hogy tudom, hogy ők nem olcsók, és mi már igen kezdtünk végére érni a költségvetésnek, másrészt mert a kőműves ajánlott egy kis fiatal villanyszerelőt, aki szépen és olcsón dolgozik.

Jött is a srác felmérni, szimpatikus volt, rugalmasnak látszott, minden jónak tűnt.

Megmutattam a házat, elmondtuk, hogy szeretnénk a villamos hálózatot kompletten, és szeretnénk telefont, internetet, kábeltv-t  és riasztót is vezetékezni. Ok, ok, persze, mindent meg fogunk oldani, everything is überfasza.

Ja, csak azt még jelezné, hogy ő csak hétvégenként tud jönni, mert van főállása. Tehát ketten jönnének, hétvégén, és úgy csinálnák meg. Ettől persze nem voltam nagyon lelkes, de gondoltam, pár hétvége alatt még így is megcsinálják, nem lesz gond. Annyiban azért megegyeztünk, hogy ha probléma van, és gyorsan be kell fejezni, akkor szépen kivesz pár nap szabadságot, vagy eljön betegácsiba, vagy valami.

Amikor első alkalommal jött dolgozni, már ért egy meglepi, kiderült, hogy a ketten jövünk dolgozni, az nem egy egy szakképzett, önnállóan dolgozó társat jelent, hanem a feleségét, aki apróbb dolgokban a keze alá dolgozik. Jelen esetben pl. porszívózta a vésésnél a port, meg ilyesmi. Hümm. Az sem nagyon tetszett, hogy körbementünk, és végigbeszéltük, hogy hova mit kellene vinni, és amikor megkérdeztem, hogy miért nem jegyzeteli fel, akkor azt mondta, hogy ne aggódjak, mindenre emlékezni fog, otthon meg majd lerajzolja.

Kicsit korán fogtunk bele, amikor elkezdték még nem volt tető a házon. Ebből adódott is konfliktus rögtön, jött egy esősebb hétvége, és bizony vizes volt a ház. Mondta a villanyszerelő, hogy így nem lehet dolgozni, ő most márpedig hazamegy. Ok, értem én, rendben. Egyetlen dolog nem tetszett csak, az ovodás stílusú hiszti, ahogyan ezt előadta, meg hogy közölte, hogy már csak egy-két alkalom kellett volna hogy mindent befejezzen, és most neki emiatt többször kell feljönnie, úgyhogy meg kellene beszélnünk, hogy hogyan térítem meg az utiköltségét (merthogy vidéki..).

Hümmögtem egy sort, és mondtam, hogy jó, ha most tényleg ezen az alkalmon múlik a dolog, akkor valamennyit (egy feljövetelt) hajlandó vagyok fizetni..

Teltek múltak a hetek, jöttek mentek a telefonok. Először felhívott, hogy ő most nem tud jönni, de adjak neki munkadíj előleget, mert elromlott az autó, és ugye ott van két kisgyerekkel.. vaj szívem van, adtam neki. Hol jött, hol nem. Ha jött, akkor későn kezdte a napot, de korán végzett, biztos ami biztos.

Ha jól emlékszem október végén, november elején kezdett neki a feladatnak, december végén még a vésés sem volt kész. Nagyokat veszekedtünk, ha jött, akkor azzal idegesített fel, hogy nem haladt, elfelejtett dolgokat, a megbeszélt rajzot egyáltalán nem csinálta meg. Váltani, másik embert keresni már késő volt, nála volt az anyagár, és a munkadíj egy része is, képtelenek lettünk volna mindent mégegyszer kifizetni.

Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy elkezdett vezetékezni, sőt még olyan is volt, hogy mivel már durván összevesztem vele a telefonban, szakképzett segítséget is hozott, mivel mondtam neki, hogy most már rá vár konkrétan több mesterember is.

Január végén csúcsosodott ki a vitánk amikor is ismét állandóan pénzt akart, mert szerinte készen volt a feladat. Mondanom sem kell, hogy nagyon messze volt a késztől, konkrétan ez után még egy teljes hétvégét, reggeltől estig végigdolgoztak, mire tényleg készen lett.
Ráadásul csúnyán összevesztünk az anyagiakon is. Egyrészt benyújtotta az anyag elszámolást, ami lényegesen több lett a megbeszéltnél. Ezzel túl sok mindent ráadásul nem tudtam kezdeni, most már késő bánat lett volna azt mondani, hogy túl drágán vett valamit, vagy hogy szerintem túl sok a méter amit felírt. Mivel ez a lista adott volt, nem tehettünk mást, minthogy kifizettük.

Ugyanakkor jött a követelőzés, hogy fizessek neki benzint, mert megígértem, és hogy a riasztót fizessem ki külön, mert az nem volt benne a megállapodásban. Meg hogy egyébként is, az árban csak helyiségenként 5 db szerelvény volt benne, és hogy nálunk ennél több van. Mi van?!

Ekkor már nagyon tele volt vele a bakancsom.
Január végén több heti kihagyás után újra feljött, hogy befejezi a feladatot. Megvettem minden szerelvényt, és megállapodtunk, hogy ha midnen ok, akkor fizetek.
Más választásunk nem lévén vettünk egy csomó olcsó foglalatot, villanykörtét, hogy tesztelni tudjunk, hogy legalább a villamos kötéseket meg tudjuk nézni, hogy jók-e.

Tudom, hogy szakképzett villanyszerelő, de eddigre már minden bizalmunk elszállt.
A kábeltv, riasztó, egyéb vezetékezést így sem tudtuk leellenőrizni, itt csak bízhattunk, hogy annyira talán nem lehet elrontani :-(
Ismerősöktől utánkérdeztem az áraknak, és arra jutottam, hogy még a plusz pénzzel együtt, amit a riasztóért kért is elég jó áron csinálta, ezért úgy döntöttünk, hogy kifizetjük amit kért, és egy alkalomra adunk neki benzin pénzt is, ha mindent megcsinál amiben megállapodtunk.

Hát, egy teljes hétvége kemény munkával bfejezték a kábelezést, feltették a szerelvényeket, lejavították a hibákat, és megcsinálták a hiányosságokat. Meg is állapítottuk, hogy ha végig ilyen keményen dolgoztak volna, valszeg semmi bajunk nem lett volna egymással.

A végeredmény bíztató, az elektromos rész jó lett, már a kábeltv-t is beköttettük, és leteszteltük, szóval bizakodunk, hogy a többivel sem lesz gond.

Tanulságok: 

Fix, írásos megállapodás kell, a pontos feladattal, alaprajzon bejelölt szerelvényekkel, és a vállalt munkadíjjal, anyagárral együtt, még a kivitelezés előtt.
Akkor is kell szerződést kötni, határidőt kikötni, ha másodállásban csinálja az illető, egymás között legyen tiszta, hogy mennyi idő alatt, mikorra kell mit megcsinálni, legyen következménye annak, ha mindenki arra vár, hogy az illető készen legyen..

A másik tanulság, hogy döbbenetesen alábecsültük a szerelvények költségeit is, több mint 250e ft-ot költöttünk csak kapcsolókra, konnektorokra, és hasonlókra. És aki most azt hiszi, hogy valami baromi extra dolgot vettünk, az téved, Legrand Valena családból vásároltunk, csak annyi extra volt a dologban, hogy terrakotta színű kereteket választottunk.

Azért azt el kell mondanom, hogy amikor készen lettünk, akkor hetekig valami elképzelhetetlen eufórikus érzéssel kapcsolgattam a lámpákat, csak magáért az érzésért, hogy ilyen luxusban lehet részem :-D

A fene gondolta, hogy ez ekkora szívás.

De komolyan. Volt bennem némi aggodalom, amikor néztem, ahogyan a kőművesek full az összes vakolatot leverik, azzal a felkiáltással, hogy majd meglátom, hogy sokkal jobb lesz így, mert ez a vakolat görbe, és szar, és mennyivel szebb lesz az új.

Hát jó.

De nézegettem, hogy kb. 2000 Ft/nm a vakolás, gondoltam nem lesz baj, kibírjuk, és legalább szép lesz. Aha. Meg hogy azt malacka elképzeli. Kb. 2000 Ft/nm, ha 1,5 cm-es standard vakolatot tesznek fel, anyagár nélkül.

A 1,5 cm általában elég is, kivéve nálunk, ahol a falfelületek jó részét frankó kis falfűtés csövek borítják. Ezeken a helyeken gyakorlatilag 3 rétegben kellett vakolni. Először durván bedobálták anyaggal a csövek között, és vékonyan a felületüket. Utána ha már száradt valamennyit, akkor egy újabb réteg, durvára besimított vakolat következett, amelyben elhelyezték az üvegszövet hálót, majd ennek a megszikkadása után következett a simító vakolat. Összesen ez úgy 7-8 cm vakolatot tett ki.

Ezzel együtt, és azzal, hogy az óradíjjal elszámolással ez esetben nagyon rosszul jártunk szerintem, a tervezett néhány száz ezer helyett, ennek többszörösébe került a vakolás - bár ebben benne volt az ablakok körüli munka is (körbevakolás, hurgarocell-el pótlás ahol kell, betonozás az ablakpárkányok alá, az ajtók alá)

Be kell vallanom, ez a kiadás fájt a legjobban, annak ellenére, hogy be látom, hogy gyönyörű lett a végeredmény - akkor is úgy érzem, hogy ezen anyagilag nagyot buktunk.

Nos, rég írtam, később majd magyarázkodom, hogy miért :-)

Elkészüt a fűtésünk, gondoltam én, majd kiderült, hogy sajnos koránt sincs vége a kálváriának.

A falfűtés elkészítése csak egy dolog, ugyanis mint kiderül, a gerincvezeték kiépítése pl. már nincsen benne a vállalt feladatban. Sebaj, majd mi megoldjuk, szerencsés vagyok, van a családban szakértő, aki olcsón megcsinálja.

Aki esetleg nem tudja mire gondolok gerinc címen, annak mesélem, hogy itt tukáppen arról van szó, hogy a falfűtésesek feltették a vékony csöveket a falra, menyezetre, padlóba, megcsinálták hozzá a kis osztókat, és a nagyobb részekhez az osztógyűjtőket. Az osztógyűjtőkbe bekötötték a fali és padló csöveket, tettek rá egy nyomásmérőt, felfújták levegővel, és ha tartotta a nyomást, akkor részükről készen voltak, ennyi.

Dehát ugye nem ennyi, mert ezeket az osztókat még össze kell kötni a kazánházzal, és a kazánházban el kell készíteni hozzá a szivattyúkat, és mindenféle vacak szelepet meg egyebet tartalmazó héttér rendszert.

El is készültek a gerincek, bevallom, álmomban nem gondoltam, hogy ez még a lehető legolcsóbban vett anyaggal is, minimális munkadíjjal is többszázezer ft. lesz, lassan veri a milliót. Nagyon drágák voltak a szükséges nagy átmérőjű réz csövek, az idomok, szükség volt nyomás kiegyenlítő tartályokra, hőcserélőre, nagy teljesítményű szivattyúkra..

Ráadásul, amikor az ember már eljut odáig, hogy huh, de jó, kész vagyunk, akkor rá kell döbbenni, hogy még mindíg mennyi minden kellene ahhoz, hogy korrekt legyen a rendszer...

Pl. szabályzás. Na, az nem lesz egyenlőre, mert iszonyú drága. Igen ám, de meg kell teremteni a lehetőségét, hogy később ne kelljen a kifestett lakáson keresztülvésni a vezetékeket. Inkább még most a vakolatot. Még ez is megviselt.

Szóval be kellett húzni a kazánház és minden osztó között egy vezetéket, illetve a kazánház, és a tervezett termosztát helyek között egy vezetéket.

De azért lassan, és pont az első kemény mínuszok előtt pár nappal eljutottunk oda, hogy a régi vacak kis kazánt leporoltuk, kitakarította Sanyi (áldott legyen a neve) a kicsit lassú, de gyönyörű munkát végző "kisöreg" víz-gáz-fűtés szerelő, és beindította.
Volt nagy boldogság :-D :-D

A rendszert fokozatosan üzemeltük be, mivel a vakolat még eléggé vizes volt, nem mertünk ráfűteni direktben, nehogy lerepedjen, ezért először a padló köröket, majd fokozatosan a többit kapcsoltuk rá a rendszerrel. És működött !!!!!

Egészen addig, amíg nem kezdett el tartósan baromi hideg lenni. Akkor rá kellett jönnünk, hogy lám lám, újabb sors csapás, a régi kis kazán valószínűleg nem fogja elbírni a rendszert, a melegvizet meg végképp nem.

És innentől gondolhatod, újabb kálvária következik. Ha kazánt kell cserélni, akkor ahhoz rögtön meg kell csináltatni a gáztervet. Ahhoz kell kéményseprő engedély, de azt nem adnak, csak akkor ha kibéleltük a kéményt. Hurrá.

Mondanom sem kell, hogy minderre már nagyon nem futja.

Pillanyatnyilag várakozó állásponton vagyunk a kérdéssel, ahogy az idő enyült, a kis kazán is magához tért kicsit, amikor hidegebb van, akkor belefűtünk a rendszerbe a szintén meghagyott fás kazánnal. Melegvízhez visszakötöttük a régi villany boylert.

Kinéztük a kazánt is, meg gyűjtjük az árajánlatokat a kémény béleléshez - de erre még majd visszatérek.

A teljesség kedvéért, megpróbálom leírni, hogy végülis hogyan néz ki a fűtési rendszer jelenleg, és hogyan fog később: 

A jelenlegi rendszer: 

A kazánház a pincében van, ahol egy régi, kis teljesítményű thermotéka kazán, és egy fás kazán található. A két kazán össze van kötve, ha a fás kazánba begyújtunk, akkor előmelegíti a vizet a gázkazán előtt, vagyis részben/egészben kiváltható a gázkazán.

Az ily módon felmelegített víz egy hőcserélőbe kerül, ahol felmelgíti a tőle teljesen függetlenül zárt rendszerben keringő fűtési kör folyadék áramát.

A fűtési kör két részre van bontva, egyik részen nagyrészt csak a padlófűtést keringeti, a másik részen a maradék falfűtést. Mindkettőn sok sok szelep van, egy-egy nagy teljesítményű szivattyú, és egy úgynevezett ESBE szelep, amit szoktak háromjáratúnak is hívni, amivel tetszőleges arányban vissza lehet az előremenő ágba keverni a visszatérő ág vizét, ezzel is szabályozva az előremenő ág vízhőmérsékletét.

A rendszer szabályozása jelenleg a "fogd a csövet és hümmögj" elv alapján működik, vagyis addig fogdosom, hümmögök, és tekergetem a szelepet, amíg elég melegnek nem találom az előremenő hőmérsékletet :-)

A kazánházból a két szivattyú a kiépített gerinc vezetékeken kereszül a 4 db nagy osztóba pumpálja a vizet, ahol az egyes fűtéskörökbe menő tömegáramot szintén lehet szabályozni. (jelenleg manuálisan le lehet tekerni)

A későbbiekben: 

- Kazáncsere lesz, a thermomax amica condens készüléket néztük ki, beépített 150 l-es melegvíz tárolóval, vagyis a melegvizet is ezzel fogjuk megoldani.
- Külső időjárás követő szabályozást kap a kazán, és tervezzük a fűtési rendszer szabályozását is elkészíttetni. Itt nagyon sok lehetőség van, kezdetnek a termosztátokat szeretnénk bekötni, de nem tartom ördögtől valónak egy komplettebb szabályozási rendszer elkészítését is, pl. thermoelektromos tömegáram szabályozók elhelyezése (ezért kellett elektromos kábel az osztókhoz, ha ilyet szerelünk fel, akkor nem kell kézzel állítani a tömegáramot, a rendszer automatikusan állítja)
- Lesz kémény bélelés is, mert mufáj.
- A fás kazánt megtartjuk.
- Gondolkozunk a gázkazán hosszútávú kiváltásán, valamilyen zöldebb rendszerrel.

Szépen alakul a falfűtésünk..

Csak egy szépséghibája van a dolognak, hogy nem tudnak jönni a héten a kőművesek, ezért nekünk kell a szigetelést, és a vashálót péntek-szombaton letenni.

Vagyis azok után, hogy életemet véremet és műkörmömet adtam múlt héten az ajtók elkészítéséért, újabb végiggályázott hétvége elé nézünk..

Mivel a hétre már fagyokat jósoltak, kénytelenek voltunk elgondolkozni a kégli ideiglenes "téliesítésén". Úgy értem, hogy valahogy az ajtó helyeket be kellett fedni legalább, hogy ne fagyjanak el a vízcsövek, meg lehessen bent tovább dolgozni.

Hát, ezzel töltöttük a hétvégénket.

Miénk volt a legvidámabb barakk :-) Reggel kimentünk, és elkezdtük törni a fejnünket, hogy hogy is kellene ezt csinálni. Először arra gondoltunk, hogy a megvásárolt mezőgazdasági fóliával, és a tetőből kibontott lécekkel fogjuk megoldani a dolgot, úgy, hogy szögelünk valami keret félét, és rászögeljük a fóliát.

Aztán jött a nagy ötlet, hogy a fenét fogunk ácsolgatni, összeszedtük a hőszigetelő anyag alól maradt nagyméretű raklapokat, és azzal kezdtünk dolgozni. Szöget persze nem vittünk.

Nem baj, feltaláltuk itt is a spanyolviaszt, és az udvaron "éretté vált" lavórban elhelyezett kibontott és összegyűjtött csodás vörösbarna színű szögekkel álltunk neki a feladatnak.

Feladat: 6 db ~ 1,5*2,2 m-es terasz ajtó hely, 2 db bejárati ajtó hely, és egy 2,8*2,2 m-es terasz ajtó hely. Ja, és kipakolni mindent, összeszedni a sittet, és feltakarítani, hogy a fűtésszerelők tudjanak dolgozni.

Szép feladat :-D

Szerencsére a tetőépítő mester megszánt minket egy ipari tűzőgéppel, meg néhány tanáccsal, úgyhogy egész jó tempóban haladtunk - ennek ellenére a teljes hétvégét végigdolgoztuk, és a pakolás egy részével nem is végeztünk.

Azért elégedett vagyok, igen jó csapat voltunk, és végülis a feladatot megoldottuk, mert bár ma már 0 fok alatt volt a hőmérséklet éjjel, de reggel a házban még 9 fokot mutatott a hőmérő. Ráadásul a helyzet még javulni is fog, mert az igen leleményes vízszerelőnk most dolgozik rajta, hogy pár hétre ideiglenesen a bontott radiátorokból egyet-kettőt flexibils csővel visszaköt a kazánra, és így addig is amíg a falfűtést használni nem lehet, lesz fűtésünk a házban.

Most már igen kényes a helyzet, bármikor hidegebbre fordulhat az idő, és mivel a ház még nem zárt, ez veszélyezteti a betonozást, vakolást.

Kemény határidőket kell tartanunk, hogy ne legyen gond, és barkácsmegoldásokat kell alkalmazni, hogy megússzuk az esetleges fagykárokat.

A menetrend a következő:

- hétvégéig kész villany csövezés, kész villany-víz-gáz

- hétfőtől falfűtés, és ha lehet már mellette folyamatában aljzat betonozás

- amint az aljzatbeton elkészült, le kell adni az ajtó méreteket a nyílászárósnak, erre november 30 a határidőnk - ha eddig nem tudunk méretet adni nem lesz már idén ajtónk.

- ha kész az aljzat és a fűtés, akkor vakolás van ezerrel, illetve remélem jönnek az ajtók. Addig is barkács fűtés lesz kerti slaggal bekötött szoba közepére betámasztott bontott radiátorokkal :-D Az ajtók helyét lefóliázzuk, befedjük, és reménykedünk, hogy nem fog fagyni.

- közben el kell készülnie a kazánház felújításának, hogy a falfűtést be lehessen üzemelni.
Itt csak a legszükségesebb változtatások lesznek, szabályozók, szelepek, tartályok kerülnek be, hogy a matuzsálem kazán képes legyen ellátni a falfűtést alacsony előremenő hőmérsékletű vízzel.

- ha mindez megvan, akkor zabszem elereszt, jöhet a festő ajtót mázolni amíg száradnak a falak, illetve utána festeni. Jöhet a burkoló, és hipp-hopp már költözünk is :-D

Eddig nem sok szó esett a gépészetről. Elég baj az.

Ez gyakorlatilag tervezés szinten is így volt, ami be kell látnom nem volt túl okos dolog.

Valahogy úgy voltam vele, hogy mivel kiszámíthatatlan hogy mikor jutunk olyan fázisba hogy jöhetnek a gépészek, úgy gondoltam nagyon ráérek még ezzel foglalkozni. Volt egy nagyjábóli elképzelésünk, hogy mi legyen, aztán majd lesz valahogy. Illetve a fűtés volt egyedül, aminek komolyabban utánamentünk, és konkrét elképzelésünk volt arról, hogy mit kellene csináltatni.

A villanyszerelés.

Az első olyan mesterember aki problémás volt az építkezés során. Nem nagyon, épp csak annyira, hogy feltűnő legyen a többi igen felkészült, és megbízható szakember között.

Olcsón vállalta, fiatal, rugalmasnak tűnt, úgy tűnt jó választás. Fix összegben állapodtunk meg, úgy hogy ezért megcsinálja a házban az áramot, a kábeltv-t, telefont, internetet, és a riasztóhoz is a huzalozást.

Az első probléma az volt, hogy bár megígérte, hogy lerajzolja amiben megállapodtunk, én nem követeltem meg keményen, hogy tényleg meg is tegye, és elhozza a rajzot. Ebből adódóan folyamatosan probléma volt, hogy mit is kértünk, hogy is legyen.
Ez nagyon so elpocsékolt idő és energia.

A másik probléma, hogy bizonyos dolgokban előre meg kellett volna egyeznünk, ki kellett volna faggatnunk, hogy mit, hogyan akar megvalósítani, pl. csillagpontosan köti-e a TV-t, milyen utp kábelt akar használni, hogy köti azt, milyen csövet használ.. Ezzel is elég sok bosszúságot elkerülhettünk volna.

A harmadik hiba az volt, hogy túl korán hívtuk, még nem volt tető. Jött egy eső, kiakadt, és levonult, azzal, hogy majd amikor tető lesz, akkor hívjuk vissza, mert ő már egy hétvége alatt befejezi az egészet. Hát visszahívtuk, de a befejezés egyre messzebb van, ami csak azért nagy gond, mert jönnének a fűtésszerelők, és addigra kész kell lennie..

Víz és gázszerelés

Nnna, ez sem volt semmi. Az első gázszerelőnek olyan durván fogott a ceruzája, hogy a hajam hullott tőle. Ráadásul szerintem némileg sumákolt is, legalábbis nekem mindíg gyanús, amikor  mereven elzárkózik tőle a mester, hogy én vegyem az anyagot. Ebből általában azt szűröm le, hogy nem elég a borsos munkadíj, még az anyagárral is játszani akar..

Szóval végül a régi jólbevált mesternél kötöttünk ki, aki bár már nyugdíjas, és kicsit lassabban dolgozik, de jó áron, és nagyon szépen. Szépen halad is a dolog, víz, csatorna már kész, a gázt még csinálják..

Fűtés

Erre kicsit nagyobb hangsúlyt fektettünk. Bár effektíve működő képes volt a fűtés a házban, mi mégis úgy döntöttünk, hogy újraépítjük. Ennek több oka volt.

Az egyik, hogy nagyon szerettünk volna fal és menyezet fűtést/hűtést, mivel ez egy élettanilag is előnyös, energiatakarékos rendszer. És mivel ezt mindenképpen akartuk, el kellett dönteni, hogy most vagy soha, hiszen beköltözés után már elképzelhetetlen lett volna, hogy x év múlva lebontsunk mindent, leverjük a vakolatokat hogy falfűtést tegyünk.

A másik ok az volt, hogy a radiátorok elég vacakok voltak, a csövek pedig a falak cseréje miatt értelem szerűen megszűntek, szóval a jelenlegi rendszer hosszútávon használható helyreállítására is sokat kellett volna költeni - és akkor már inkább egy olyan rendszerre akartunk, ami jobbnak tűnik, még ha kicsit többe kerül is.

Most már azért úgy tűnik, ezekkel a feladatokkal is finishben vagyunk,
a villanyszerelő a héten a vésést csövezést befejezi, a víz-csatorna-gáz is teljesen kész lesz, ha a gipszkarton álmenyezet szerkezete is elkészül, akkor hétfőn jöhet a fűtés.

Úgy tűnik elkészültünk a külső munkákkal :-)

A tető kívülről kész, van fantasztikus tetőkibúvó ablakunk is, és a tető szélén a körbefalazás is elkészült.

Nagyon elégedettek vagyunk, szerintünk ez a tető mestermunka a javából. Szép messziről, de pont ugyanannyira közelről is.

És nem csak szép, de a hőszigetelése is - kérésünknek és elképzelésünknek megfelelően igen komoly - mondhatni mindenki aki hallott róla a csodájára járt :-)

20 cm ásványgyapot a szarufák között, a szarufák felett deszkázat, majd 10 cm lépésálló összefüggő felületet alkotó ásványgyapot réteg. És hogy nehogy gond legyen a hőszigeteléssel, még a gipszkarton alá is kerül némi ásványgyapot :-D.

Megjöttek az ablakok is, aminek roppantul örültünk, mivel egyre inkább fenyeget a komoly hideg réme.. sajnos az ajtókat az aljzatok végleges elkészítéséig (betonozás) nem tudjuk betenni, de erre még visszatérek, hogy miért és hogyan.

Fenstherm ablakaink lettek, kellemes profilvastagsággal, sok-sok légkamrával, 1,1-es üveggel. A fürdőkre és a wc-kre fatörzs mintás üveget kértünk. A nyílászárók belül standard fehérek, kívül aranytölgy színűek. Íme néhány fotó:

Ez a nap is eljött. A kőműves munka nagyobbik része készen van. A falak állnak, a koszorúk készen vannak, a födém csodás. Jöhet a tető.

A tetőről eddig nem sokat szóltam. Nna, ez is nehéz döntés volt. Mire kéne lecserélni a palát? Ha könnyűszerkezeteset akarunk akkor nem sok lehetőség van. Zsindely, vagy fémtető. A zsindelytől magam sem tudom megmondani hogy miért, de valahogy nagyon viszolygok. Az vígasztal, hogy nem vagyok vele egyedül a párom sem igazán akarta figyelembevenni mint lehetőséget. Nem is igazán tudom miért, hiszen ma már azért látni szép zsindely tetőket is. De valahogy talán a mi házunkon nem bírtuk elképzelni.

A fém tetőtől önmagában tartottunk, mert féltünk, hogy zajos lesz. Egy kollega mesélte, hogy a szülei Gerarddal újították fel a tetőt. Gerarad? Az mi a macska?
Hát ez!

Nagyon megtetszett az anyag, kifejezetten olyan tetőst kezdtünk keresni, aki ilyen tetőt építene nekünk. Nem volt egyszerű feladat, mert azt szerettük volna, ha komplett kivitelezést vállalnak, szerkezet építés, bádogozás, eresz, tető, hőszigetelés, gipszkartonozás, egyszóval teljes tető, tokkal vonóval.

Hosszas keresgélés után találtunk is egy igen jónak tűnő tetőépítő vállalkozást.

Nem ők voltak a legolcsóbbak, de mégis őket találtuk a legjobbaknak, és úgy látom jól is választottunk. Épül a szép új tetőnk.