Ez is eljött, egyre szorosabb a nadrágszíj, már nagyon meg kell gondolni, mit milyen ütemezésben csnáltatunk meg.
A karácsonyi leállás és a költözés várható csúszása miatt úgy döntöttünk, hogy mégis levakoltatjuk a földszinti nagy helyiséget, amit idő és költség megtakarítás miatt meg akartunk hagyni későbbre.
Innentől viszont életbe lép a zabszem effektus, állandóan számolgatunk, hogy mi az amit magunk is megcsinálhatnánk, hogy spóroljunk kicsit.
Jöttek a fantasztikus ötletek saját kezű meszes festéssel, meg mindenfélével.
A saját kezű festésből nem lett semmi, de innentől fogva igen intenzíven kivettük a részünket a munkából. Eleinte csak a romok eltakarításával foglalkoztunk, beszerzésekkel, szervezéssel, takarítással.
Aztán neki kellett állni, rendbe tenni és előkészíteni festésre a beltéri ajtókat.
Biztos írtam már korábban, hogy költség kímélés miatt a régi kibontott ajtók megtartása és visszaépítése mellett döntöttünk. Úgy gondoltuk hogy egy festés és egy kilincs csere után talán nem lesznek annyira rondák. :-)
Az ajtó kereteket visszaépíítették a kőművesek, ám a szegőlécek visszaszögelése, a küszöbök eltávolítása, az ajtók aljának ellenőrzése/levágása, az ajtók illetsztése ránk várt.
Mire ez az egész befejeződik keményen megtanulunk dolgozni..
Aki azt hiszi, hogy ez könnyű munka, irtózatosat téved.
Két teljes hétvégét, meg számtalan estét töltöttünk vele. Megkerestük az odaillő ajtót. Megnéztük, hogy be lehet-e zárni. Ha nem, akkor szépen addig véstük, gyalultuk, állítgattuk, amíg akadálymentesen csukódott. Ellenőriztük, hogy jó-e a zár. Ahol kellett, ott wc-zárra cseréltük. Bemértük a választott aljzat burkolónak megfelelően, hogy mennyit kell levágni az ajtó aljából. Levágtuk.
Kerestünk (eltettük a használtakat) szegőléceket, kiválasztottuk a legjobb állapotúakat, kihúzgáltuk a szögeket, helyreillesztettük, felszögeltük.
Közben rájöttünk, hogy még pár helyen kellene padloponozni is, és hogy a parkettázást már tényleg nekünk kéne csinálni.
Sosem fogunk kikeveredni ebből az egészből.
