Vannak időszakok, amikor az egész olyan kilátástalannak tűnik.
A pénz iszonyú mértékben fogy, röpködnek a százezrek, és az ember úgy érzi hogy egy helyben toporgunk, semmi nem halad. Látszik, hogy már nincs olyan sok hátra, de valahogy mégis.. akárhová nezünk valamit látunk ami elmaradt, amit meg kell csinálni. Mindenütt kosz, kupacok, törmelék.
Hát, a festés nem ez az időszak.
A festés a szépülés, a lelkesedés, és a látványos haladás időszaka. :-D
Napról napra a szemünk láttára lett a szürke, kissé romos, állati piszkos lakásból, élettel teli, vidám, színes, gyönyörű otthon.
A mészfestékes terveket sutba vágtuk hálistennek, mivel rászántuk magunkat, és kölcsönöztünk egy páramentesítő gépet. Meg kell mondanom, nem teljesen hittem benne, de igen jó befektetés volt, iszonyatosat lendített rajtunk, ennélkül nem tudtunk volna kifesteni.
(Ez itt a reklám helye: paramentesito.fw.hu/ , innen kölcsönöztünk, nagyon kedvesek, rugalmasak, és korrektek voltak :-) )
Volt olyan nap hogy 3x ürítettük ki a csurig tele, majd két literes víztartályát a készüléknek, igen látványosan szárította ki a maradék nedves vakolat részeket. Természetesen ez nem lett volna jó arra, hogy a friss vakolatból egy hét után szárazat csináljon. Mi sem ezt vártuk tőle. A vakolatot először is 1,5 hónapig hagytuk száradni, a fűtött lakásban naponta többször letöröltük az ablakokon kicsapódó párát, szellőztettünk, és vártunk. A gépet ezután kb. két hétig használtuk, a nedvesebbnek tűnő részeken.
Abszolut megérte.
A ház festése kb. 2,5-3 hétig tartott. Ez alatt az idő alatt a pince kivételével mindent legletteltek, rendbeszedtek a srácok, és a régi beltéri ajtókat (amikkel olyan baromi sokat kínlódtunk) lemázolták.
Az eredmény több mint szép, és végre úgy tűnik, hogy az utolsó lépéseknél járunk, már csak némi parketta és linóleum fektetés, egy-két szaniter és csap felrakása, és azt hiszem költözhetünk!
A földszinti nagy, egyterű nappali-ebédlő-konyha helyisége egészen világos krémszín lett. Ez kissé elüt a ház többi részétől, hol vidámabb, élénkebb színeket használtunk, de úgy gondoltuk így jobban érvényesül a helyiség hatalmas mérete, a tér érzete :-)
Festés előtt:
Festés után:
A nagymama konyha-előszoba része élénk, kissé sötétebb napsárga árnyalatot kapott. Nekem nagyon tetszik, igazán szép, meleg szín. Mama először furcsállotta, talán nem is örült neki annyira (nagy bánatomra), de azt hiszem mostanra már megbarátkozott vele.
A nagymama szobája valamivel világosabb (de nem pasztell), sárgás színt kapott.
A bajárati ajtónál, a kis előszoba részen lévő ferde falrészt merész barnás-vörösesre (a képen inkább megy színűnek tűnik, de nem teljesen ilyen ..) festettük. ez nagyon szép kontrasztot ad a jobbra elhelyezkedő lépcsőház vanília sárga színével.
A lépcsőház, és a hozzá kapcsolódó kis nappali a tetőtérben, illetve a legfelső szint kis előszobája is a már említett világosabb, vanília színt kapta. Szerettem volna ide is valami sötétebbet, de be kellett látnom, hogy a lépcsőház miatt nem lett volna szép.
Eleinte voltak vadabb terveim is voltak a falszínekkel, mindenféle mohazöldeket, kékeket, mályva színeket is nézegettem, de aztán be kellett látnom, hogy igazán mindketten a párommal a melegebb színeket kedveljük magunk körül.
Úgyhogy hosszú órákat töltöttem a RAL skálával kettesben, majd orra alá dugtam a kiválasztott színt a Drágának, ami általában kétféle reakciót váltott ki: 1. fintorgás, 2. "tőlem....".
Ez utóbbi reakciót ciklikusan ismételtük addig, amíg minden színben meg nem egyeztünk :-D
