Bevallom, kicsit - ahogyan ez várható is volt, belelassultunk a kertesházas létbe.
Ezért aztán nem is sokminden történt a ház körül az elmúlt hetekben, egyetlen heroikus feladatba fogtunk, megpróbáltuk amennyire csak lehet kiüríteni, rendbe tenni a kertet.

A kiindulási állapot kellőképpen kaotikus volt. Konténerek, kupacba lapátolt sitt halmok, kupacba gyűjtött bontott fa és fémhulladékok voltak gyakorlatilag mindenütt.

Ahogyan a képeken is látszik, a feladat nem volt kicsi.

Sok hétvégén keresztül próbáltuk rendezni a reménytelenül rendezhetetlent. Először a terasz leürítésével, aztán a hulladék válogatásával, zacskók, fóliák bezsákolásával, faanyagok kupacolásával, aprításával.

Rengeteg segítséget kaptunk, másképp nem is ment volna. Annamari unokahugom jött és lelkesen zacskózott, kupacolt. Zoli nagybácsija, Attila kitartóan, több héten keresztül jött, segített fát aprítani, pakolni, fémhulladékot elhordani az átvevőhelyre.

Némi bartelezéssel a faanyag egy részéért a helyi favágó is besegített aprításban, és szerszám kölcsönzésben.
Megszabadultunk a konténerektől is, és már csak kevés homok és sóder van az udvaron.

Mindenezek után már egész jó a helyzet, bár még mindíg van mit aprítani, de már látszik a vége.