Amikor úgy döntöttünk, hogy belekezdünk a felújításba, egy dolog volt amiben mindketten biztosak voltunk: bár passzív házat meglévő régi épületből nem lehet csinálni, de amennyir csak lehet, szeretnénk megközelíteni.
Óriási lelkesedéssel kutattam az új, energiatakarékos technikákat, a hőszigeteléseket, a megújuló energiaforrásokat.
Hőszigetelés
Elsőként az új tetőn kívántuk érvényesíteni az elvet. A régi tetőn gyakorlatilag nem volt hőszigetelés, ha felnéztünk a padlásra helyenként isten kék egét láttuk. Nem így az új tető.
Igen komoly 30 cm-es hőhídmentes ásványgyapot szigetelést kapott, sőt, mivel maradt a szigetelésből, ezért több helyen még a gipszkarton szerkezete fölé is betuszkoltunk némi szigetelést, így helyenként 50 cm hőszigetelésünk lett.
Nyilván erről mindenkinek az jut eszébe, hogy okok, de mi van a homlokzati hőszigeteléssel?? Hát, nyilván, erre is szükség lesz, de mivel még az elején hőkamerával felmérettük az épületet, ezért tisztában voltunk vele, hogy az ablakok-ajtók, és a tető a gyenge pont, igazából a falak meglepően jó hőszigetelőnek bizonyultak. Köszönhetően a két rétegű, hőszigetelő maggal ellátott falszerkezetnek (ikersejt tégla, ásványgyapot, klinker tégla), az épület gyakorlatilag jelen állapotban is megfelel, vagy közelíti az átlagosan jónak mondott 0,4 K-s értéket. A későbbiekben tervezzük a homlokzat felújítását, és hőszigetelését is, de az árakat látva, ez nagyon nem most lesz. :-(
Tudom, most sokan felhörrennek, hogy milyen árak, nem olyan vészes, jön a Józsi, felragassza a hungarocellt, hamar megvan az egész. Igen, csak ez az amit mi nem szeretnénk. Először is sokan nem törődnek vele, de hasznos kiszámíttatni az épület jelenlegi pontos hőkibocsátását, és azt, hogy mekkora szigetelést bír el annélkül, hogy a páralecsapódási pont a falba, vagy netán az épületen belülre essen. Az ilyen, ész nélküli szigetelések után hallani olyan rémtörténeteket, hogy tócsa nőtt a házban, meg nem bírják kiírtani a penészt...
A másik, hogy a hungarocell nem kifejezetten ideális anyag, ha a páraáteresztő képesség szempontjából nézzük, szívem szerint hallani sem akarok róla, szerintem a fal légáteresztésének megszüntetése hosszútávon nem teremt túl egészséges klímát.
Így aztán a homlokzati felújítás megvalósítása egyenlőre a távoli jövőbe vész.
Fűtési rendszer
A következő sarkalatos pont az alacsony hőmérsékletű, ezért önmagában energia megtakarítást hozó falfűtéses rendszer álma volt, amit szintén sikerült ugye megvalósítani, sőt, a rendszert a későbbi hűtés üzemre is méreteztük, felkészítettük.
Más kérdés a hőleadó berendezés, ezzel már nem könyvelhetünk el ekkora sikereket.
Az első pillanattól úgy gondoltuk, hogy gázkazánt márpedig nem veszünk, hőszivattyú lesz és kész, ez a jövő, ez kell. Hát, lássuk, mire jutottunk vele..
Aki esetleg még nem hallott volna róla, a hőszvattyú egy olyan kütyü, ami a környezetből kinyert energiát, áram használata mellett hasznosítja, és ezzel fűt/hűt/melegvizet állít elő.
A közeg amiből az enegriát nyeri lehet a levegő, vagy talajhő, több formában.
A levegős verzió előnye, hogy nem egyszerű az üzembehelyezés, levegő be, levegő ki, konnektorba bedug, és csatlakoztatni kell az alacsony hőmérsékletre kialakított rendszerhez. Hátránya, hogy mivel a külső hőmérséklet változó, ezért a hőszvattyú hatékonysága is változó, ami ráadásul egyébként is alacsonyabb a többi verziónál.
A talajhős esetben a mélyebb talaj, illetve talajvíz állandó hőmérsékletét használhatjuk ki, itt három lehetséges megoldást szoktak emlegetni.
Talajszondás megoldás esetén a talajba több ponton, mélyen lefúrnak, és a furatokban elhelyezett csövekben zárt rendszerben vizet keringetnek. Előnye, hogy örök életű a rendszer, hátránya, hogy a szondák fúrásának árából gyémántbányát is keresgélhetnénk pár évig afrikában. Vagy valami ilyesmi.
Másik megoldás a talajkollektor elhelyezése. Ez azt jelenti, hogy megfelelő méretű rendelkezésre álló terület esetén pár méter mélyen vízszintesen helyezik el, nagy felületen a csöveket. A telepítése szintén horror árban van, ráadásul megoszlanak a vélemények, több helyen olvastam, hogy a talajnak, a növényeknek nem igazán tesz jót.
És végül az elméletileg legjobb hatékonyságú rendszer, a vizes hőszivattyú, amely a talajvíz hőmérsékletét használja fel. A rendszerhez szükség van egy víz kinyerő kútra, és több nyelő kútra, egymástól legalább 10 m távolságban, úgy, hogy mindegyikük ugyanazon vízadó rétegbe legyen fúrva. A vízadó kútból vett vizet a hőszivattyúba kell vezetni, majd onnan vissza a nyelő kútba (kutakba), ahol a talajból visszanyeri az eredeti hőmérsékletét.
Ez utóbbi nem tűnt kivitelezhetetlennek, rá is kattantunk eléggé, és elkezdtünk utánajárni.
Kerestünk egy profi kutast először is. Hát, be kell vallanom, az élettől is elvette a kedvünket, nemhogy a hőszivattyútól. Merő jóindulatból elmondta, hogy:
- egy vízadó kúthoz legalább két nyelő kút kell (3*400e Ft kútfúrásra, minimum, ha feltételezzük, hogy mindenütt elsőre sikeres a fúrás).
- az engedélyezés bonyolult, és nehézkes, ezért akik belevágnak, nem szoktak engedélyeztetni..
- vizsgálni kell a vízminőséget, mert ha pl. túl vasas a víz, akkor vagy bele sem szabad kezdeni, vagy mindenféle előszűrő rendszert kell csinálni a nyelő kutaknál
- a nyelő kút bizonytalan, helyi adottságoktól függő dolog, lehet hogy sosem lesz vele bajunk, de lehet hogy két évente bedöglenek, és újakat kell fúrni
Nna, ez, és a hőszivattyú beállítására kapott 2,5 MFt-os ajánlat már durván elvette a kedvünket az egésztől. Merthát ugye az ember számolgat.
Először is, a megtakarítás mértékéről senki nem mond konkrétumot, és nem vállal garanciát. De tegyük fel, hogy mondjuk a fűtésszámla felét megtakaríthatjuk. Ez évi mondjuk 6 fűtési hónapot véve, legyen mondjuk 300 eFt. Ez azt jelenti, hogy a rendszer megérülése legkorábban 12 év körül várható. És persze akkor feltételezzük, hogy nem döglenek be a kutak, és nulla szervízigénnyel üzemeltethető a rendszer.
Mondanom sem kell, roppant módon elszomorodtunk, mert józan emberek lévén beláttuk, hogy ennek egyenlőre semmi értelme. Úgy gondoltuk, hogy egyenlőre a régi kazánt hagyjuk úgy ahogy van, és későbbre halasztjuk a döntést.
Persze aközben az élet, és az elégtelen kazán teljesítmény felülírta a döntésünket, ahogy már korábban írtam is, kénytelenek leszünk gázkazánt venni, amely később reményeink szerint a tartalék renszert fogja jelenteni.
Napkollektor
Sebaj, nem lesz hőszivattyúnk, node a napkollektor, hát az ám a nagy üzlet, tiszta, és ingyen energia. Aha. Elméletileg.
Először is kiderítettük, hogy kollektort nagy mennyiségben, fűtésrásegítésre és melegvízre is csak akkor van értelme telepíteni ha medencénk is van, ellenkező esetben pont nyáron, a legnagyobb teljesítményt nem lehet kihasználni, és persze még az unokáink korára sem térül meg a beruházás.
Ok, akkor csak melegvíz. Persze vákumcsöves kollektor, mivel az a szűrt fényt is hasznosítani tudja valamennyire, és a beesési szögre is kevésbé érzékeny. Hát, nem húzom sokáig, bár effektíve 30 csöves panelt már néhány százezerért lehet kapni, az ajánlatok vége minden kütyüvel, csővel, szereléssel itt is 1,5 -2 MFt. volt.
Tehát ismét ott tartunk, hogy a hatékonysága megkérdőjelezehető, a megtérülése elég reménytelen.
Áramtermelés
Mindenképpen úgy látom a dolgot, hogy a jövő az lenne, hogy házi áramtermelő eszközöket lehessen használni. A jelenlegi eszközök szintén iszonyú drágák és/vagy nagyon problémásak. A szélkerék nagyobb teljesítménnyel drága, és nem is nagyon szeretik engedélyezni. Ráadásul előméréseket kell végezni, hogy alkalmas-e a terület, és legalább 10m magas póznán kell elhelyezni. Ráadásul zajterheléssel is járhat ha jól hallottam. Ez elég bajos egy belterületi, családi házas övezetben, én sem örülnék neki, ha a szomszédom ilyet szerelgetne be.
A napelem nagyon jó megoldás lenne, de nem a jelenlegi árakon, és nem a jelenlegi 10-15%-os hatékonysággal.
Talán hamarosan áttörés lesz, több helyen olvastam már tesztelési fázisban lévő 30-40%-os napelemekről, illetve hidrogénes rendszerrel kombinált napelemekről.
Addig azt hiszem parkoltatni leszünk kénytelen ezt is :-(
