Bevallom, én úgy gondoltam a villanyszerelésre, mint valami egyszerű, probléma mentes dologra. Gondoltam megbeszéljük hova mit szeretnénk, pár nap alatt megcsinálja a szerelő, megvesszük a szerelvényeket, oszt kész.

Hát, nem teljesen így volt.

Első körben a régi, már bevált villanyszerelő csapatot akartam hívni, akik már dolgoztak nálam. Erről két dolog miatt tettem le, az egyik, hogy tudom, hogy ők nem olcsók, és mi már igen kezdtünk végére érni a költségvetésnek, másrészt mert a kőműves ajánlott egy kis fiatal villanyszerelőt, aki szépen és olcsón dolgozik.

Jött is a srác felmérni, szimpatikus volt, rugalmasnak látszott, minden jónak tűnt.

Megmutattam a házat, elmondtuk, hogy szeretnénk a villamos hálózatot kompletten, és szeretnénk telefont, internetet, kábeltv-t  és riasztót is vezetékezni. Ok, ok, persze, mindent meg fogunk oldani, everything is überfasza.

Ja, csak azt még jelezné, hogy ő csak hétvégenként tud jönni, mert van főállása. Tehát ketten jönnének, hétvégén, és úgy csinálnák meg. Ettől persze nem voltam nagyon lelkes, de gondoltam, pár hétvége alatt még így is megcsinálják, nem lesz gond. Annyiban azért megegyeztünk, hogy ha probléma van, és gyorsan be kell fejezni, akkor szépen kivesz pár nap szabadságot, vagy eljön betegácsiba, vagy valami.

Amikor első alkalommal jött dolgozni, már ért egy meglepi, kiderült, hogy a ketten jövünk dolgozni, az nem egy egy szakképzett, önnállóan dolgozó társat jelent, hanem a feleségét, aki apróbb dolgokban a keze alá dolgozik. Jelen esetben pl. porszívózta a vésésnél a port, meg ilyesmi. Hümm. Az sem nagyon tetszett, hogy körbementünk, és végigbeszéltük, hogy hova mit kellene vinni, és amikor megkérdeztem, hogy miért nem jegyzeteli fel, akkor azt mondta, hogy ne aggódjak, mindenre emlékezni fog, otthon meg majd lerajzolja.

Kicsit korán fogtunk bele, amikor elkezdték még nem volt tető a házon. Ebből adódott is konfliktus rögtön, jött egy esősebb hétvége, és bizony vizes volt a ház. Mondta a villanyszerelő, hogy így nem lehet dolgozni, ő most márpedig hazamegy. Ok, értem én, rendben. Egyetlen dolog nem tetszett csak, az ovodás stílusú hiszti, ahogyan ezt előadta, meg hogy közölte, hogy már csak egy-két alkalom kellett volna hogy mindent befejezzen, és most neki emiatt többször kell feljönnie, úgyhogy meg kellene beszélnünk, hogy hogyan térítem meg az utiköltségét (merthogy vidéki..).

Hümmögtem egy sort, és mondtam, hogy jó, ha most tényleg ezen az alkalmon múlik a dolog, akkor valamennyit (egy feljövetelt) hajlandó vagyok fizetni..

Teltek múltak a hetek, jöttek mentek a telefonok. Először felhívott, hogy ő most nem tud jönni, de adjak neki munkadíj előleget, mert elromlott az autó, és ugye ott van két kisgyerekkel.. vaj szívem van, adtam neki. Hol jött, hol nem. Ha jött, akkor későn kezdte a napot, de korán végzett, biztos ami biztos.

Ha jól emlékszem október végén, november elején kezdett neki a feladatnak, december végén még a vésés sem volt kész. Nagyokat veszekedtünk, ha jött, akkor azzal idegesített fel, hogy nem haladt, elfelejtett dolgokat, a megbeszélt rajzot egyáltalán nem csinálta meg. Váltani, másik embert keresni már késő volt, nála volt az anyagár, és a munkadíj egy része is, képtelenek lettünk volna mindent mégegyszer kifizetni.

Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy elkezdett vezetékezni, sőt még olyan is volt, hogy mivel már durván összevesztem vele a telefonban, szakképzett segítséget is hozott, mivel mondtam neki, hogy most már rá vár konkrétan több mesterember is.

Január végén csúcsosodott ki a vitánk amikor is ismét állandóan pénzt akart, mert szerinte készen volt a feladat. Mondanom sem kell, hogy nagyon messze volt a késztől, konkrétan ez után még egy teljes hétvégét, reggeltől estig végigdolgoztak, mire tényleg készen lett.
Ráadásul csúnyán összevesztünk az anyagiakon is. Egyrészt benyújtotta az anyag elszámolást, ami lényegesen több lett a megbeszéltnél. Ezzel túl sok mindent ráadásul nem tudtam kezdeni, most már késő bánat lett volna azt mondani, hogy túl drágán vett valamit, vagy hogy szerintem túl sok a méter amit felírt. Mivel ez a lista adott volt, nem tehettünk mást, minthogy kifizettük.

Ugyanakkor jött a követelőzés, hogy fizessek neki benzint, mert megígértem, és hogy a riasztót fizessem ki külön, mert az nem volt benne a megállapodásban. Meg hogy egyébként is, az árban csak helyiségenként 5 db szerelvény volt benne, és hogy nálunk ennél több van. Mi van?!

Ekkor már nagyon tele volt vele a bakancsom.
Január végén több heti kihagyás után újra feljött, hogy befejezi a feladatot. Megvettem minden szerelvényt, és megállapodtunk, hogy ha midnen ok, akkor fizetek.
Más választásunk nem lévén vettünk egy csomó olcsó foglalatot, villanykörtét, hogy tesztelni tudjunk, hogy legalább a villamos kötéseket meg tudjuk nézni, hogy jók-e.

Tudom, hogy szakképzett villanyszerelő, de eddigre már minden bizalmunk elszállt.
A kábeltv, riasztó, egyéb vezetékezést így sem tudtuk leellenőrizni, itt csak bízhattunk, hogy annyira talán nem lehet elrontani :-(
Ismerősöktől utánkérdeztem az áraknak, és arra jutottam, hogy még a plusz pénzzel együtt, amit a riasztóért kért is elég jó áron csinálta, ezért úgy döntöttünk, hogy kifizetjük amit kért, és egy alkalomra adunk neki benzin pénzt is, ha mindent megcsinál amiben megállapodtunk.

Hát, egy teljes hétvége kemény munkával bfejezték a kábelezést, feltették a szerelvényeket, lejavították a hibákat, és megcsinálták a hiányosságokat. Meg is állapítottuk, hogy ha végig ilyen keményen dolgoztak volna, valszeg semmi bajunk nem lett volna egymással.

A végeredmény bíztató, az elektromos rész jó lett, már a kábeltv-t is beköttettük, és leteszteltük, szóval bizakodunk, hogy a többivel sem lesz gond.

Tanulságok: 

Fix, írásos megállapodás kell, a pontos feladattal, alaprajzon bejelölt szerelvényekkel, és a vállalt munkadíjjal, anyagárral együtt, még a kivitelezés előtt.
Akkor is kell szerződést kötni, határidőt kikötni, ha másodállásban csinálja az illető, egymás között legyen tiszta, hogy mennyi idő alatt, mikorra kell mit megcsinálni, legyen következménye annak, ha mindenki arra vár, hogy az illető készen legyen..

A másik tanulság, hogy döbbenetesen alábecsültük a szerelvények költségeit is, több mint 250e ft-ot költöttünk csak kapcsolókra, konnektorokra, és hasonlókra. És aki most azt hiszi, hogy valami baromi extra dolgot vettünk, az téved, Legrand Valena családból vásároltunk, csak annyi extra volt a dologban, hogy terrakotta színű kereteket választottunk.

Azért azt el kell mondanom, hogy amikor készen lettünk, akkor hetekig valami elképzelhetetlen eufórikus érzéssel kapcsolgattam a lámpákat, csak magáért az érzésért, hogy ilyen luxusban lehet részem :-D