Lakásfelújítás ezerrel!

Jézus, hogy a tégla milyen baromi drága?! 1 db 44-es porotherm majd 400 ft..

Egy vagyont költöttünk csak téglára.. 44-es tégla a hátsó épület bővítéshez. 38-as tégla a tetőtér bővítéséhez, 30-as tégla a tető függőleges részeinek megépíséhez, és persze rengeteg 10-es válaszfal tégla.

De megérte, látványosan nőnek a falak. Kijárunk az urammal örömködni rajta. :-D

Most már ő is lelkes, kezdi látni hogy mi lesz a házból. Kezdi látni, amit mi az építésszel már a papírokból is láttunk - hogy ez egy nagyon szép ház lesz - ha valaha befejezzük...

Ez a legnagyobb öröm a számomra mióta elkezdtük - hogy látom ahogy csillog a szeme, látom, hogy most már ő is várja, hogy napról napra szépüljön a házikó.

Két hét után végre elérkezett a pillanat amikor már építeni kezdtünk. Elsőként az építménymagasság csökkentésére kompromisszumként betervezett épületbővítésnek kezdtünk neki.

Az eső esett, a munkásemberek összeszorított fogakkal ázott kutyaként betonoztak, alapoztak, zsaluztak, meg mittoménmitcsináltak. Tisztára hősiesek voltak. De tényleg.
Még a szomszéd néninek is feltűnt, meg is kérdezte az örsvezetőt, hogy hogy bírnak ilyen cudar esőben dolgozni?! Ő csak simán az válaszolta, hogy végülis, a marhákat is kihajtják a legelőre akkor is ha esik, nem??

Az alapozás elkészítése után a tetőtér beépítés miatt szükséges új betonfödémet készítették elő, komoly zsaluzattal, és alátámasztással, majd mellékesen, pihenés képpen újraépítették a viharvert, megomlott kéményünket :-D

Iszonyatos bontás vette kezdetét. Előbb befejezték a tető bontását.

Utána szépen sorban elkezdődtek a belső bontások is. Fürdőszobák, aljzatokk, csövek, radiátorok, ablakok ajtók.. És amikor már totális romhalmaz volt a ház, akkor jöttek a vis major bontások.

Tudod, amikor kiderül, hogy a megtartani kívánt gipsz falak az időközben bejött kétnapos özönvíz szerű esőzéstől, meg a bontások következtében végigrepedtek, kidőltek. Meg amikor kiderül, hogy a falon a repedés nem csak a vakolaton van, hanem a tégla is szét van repedve, mert a lépcsőház falát a két épület között rosszul csinálták meg. Meg amikor kiderül, hogy a maradék vakolatot is le kellene verni, mert olyan vastag, és hepehupás, hogy nem lehet majd összevakolni a többivel.

Szóval jöttek a nehézségek. Meg a konténerek. Azok mentek is. Számszerint vagy 25 konténert töltöttünk meg olyan másfél - két hét alatt romokkal.

Az új kőműves brigáddal láthatólag kifogtuk.

Gyorsan és jól dolgoztak, két nappal a megegyezésünk után felvonultak, és nekiláttak a bontásnak. Első lépésként a tetőt bontották le, mintegy másfél nap alatt.

Minden munkásemberek közül a kőműves okozta nekünk a legtöbb bosszúságot, már az elején. Ami annál is meglepőbb volt, mivel biztosra mentem, olyan csapatot kértem fel, akik pár éve már végigcsináltak nálunk egy komolyabb lakásfelújítást.

Akkor végig korrektek voltak, jó, és pontos árajánlatot adtak, korrekt volt a kommunikáció, és szépen, tisztességesen dolgoztak.

Mivel jóelőre tudtuk mire készülünk, időben szóltam a csapatnak, ígéretet is kaptam, hogy a megbeszélt időben rendelkezésre fognak állni. Kijöttek, megnézték, kaptam valami előzetes árajánlatot a látottak alapján, és megbeszéltük, hogy ha konkretizálódik a dolog, jelentkezem.

Így is lett, amikor láttam, hogy elvileg augusztusban kezdhetünk, meg is kerestem őket.

A gondok már itt kezdődtek, mert kiderült, hogy az az ember, akivel én általában tárgyaltam, és aki számomra a megbízható volt a csapatban nem fog jönni, csak a kollegája, aki tulajdonképpen a kőműves (mint kiderült, a főnök festő eredetileg és festési munkája van erre az időszakra).

Jólvan, gondoltam, őt is ismerem, dolgozott nálam, majd odafigyelek rájuk, nem lesz baj. De a bajok folyamatosak voltak. Summa summárum, 2-3 hónap alatt odáig nem bírtunk eljutni, hogy elolvassa a tervet, és a fotókkal összállított feladat leírást amit készítettem neki, és ez alapján egy pontos, korrekt árajánlatot adjon.
A telefont nem vette fel, ha felvette makogott valamit, majd megígérte hogy visszahív - de persze ez utópia volt, nem hívott.

Nem volt árajánlatom, nem tudtam hogy jönnek-e, mikor jönnek, és már késő volt hozzá, hogy bárki mást talájak, mert mindenki több hónapra előre foglalt volt, nagyobb munkát nem tudtak vállalni.

A dolog odáig fajult, hogy beültünk a kocsiba, augusztus közepén rajtaütés szerűen meglátogattuk a kőművest vidéken, a lakásán, és meginterjúvoltuk, hogy mikor jön, és mennyiért?!

A mikorra kinyögte, hogy szeptember elejéig iskolát tataroz, de utána tudna jönni.
A mennyire ismét csak ködösítés volt a válasz. Ja, és megígérte, hogy visszahív.

Már szeptember eleje volt, és még mindíg teljes volt a bizonytalanság, amikor az építészünk felhívott, hogy nem érdekel-e minket egy brigád, akik egy másik, általa tervezett házon dolgoztak eddig, de most felszabadultak.

Gyors telefon, találka még aznap este az örsvezetőjükkel.
A szimpátia, az ár, az ajánlás, és a rendelkezésre állásuk figyelembe vételével gyors döntést hoztunk, utolsó pillanatban lecseréltük a kőműveseket.

Mondanom sem kell, hogy az eredeti kőműves, amikor lemondtam a munkát, magából kikelve kiabált velem a telefonban, hogy hogy képzelem én ezt amikor itt minden rendben van, és én meg itt minden ok nélkül visszalépek..

Még én éreztem magam rohadtul.
De, a döntésünket nem bántuk meg :-)

Tanulság: nincs az a bevált brigád akiben meg lehet annyira bízni, hogy ne kérjen az ember két másik brigádtól is ajánlatot. Ha ezt megtettük volna, megspóroltunk volna magunknak egy csomó idegeskedést, kb. 3 hét csúszást, és nem csúsztunk volna akkorát a költségvetésen mint így, hogy nem volt az egyik legnagyobb munkára korrekt ajánlatunk.

Fúú, tényleg elkezdhetjük.

Nemsokára miénk lesz az első tényleg közös házunk. Csak gyorsan pikk-pakk felújítjuk, és már be is költözhetünk. Aha. Meg ahogy azt Malacka elgondolja.

Először is villám gyorsan be kellett fejezni a tervezést, hogy elkészülhessen az építési engedély tervünk, beadhassuk, és reménykedhessünk, hogy hamar megkapjuk az engedélyt.

Ja, és konkretizálni kellene a munkásokat is.. merthogy az ember tárgyalgat előre, szervez, árajánlatokat gyűjt, dehát amikor kész a konkrét terv, akkor rá kell jönni, hogy kezdhetjük elölről. Rá kell jönni, hogy a burkoló akit tuti biztosnak gondoltunk, már nem vállal idénre (4 hónapra előre!) munkát. Rá kell döbbenni, hogy a kőműves még egyetlen egy használható ajánlatot sem adott, és a telefont sem veszi fel.

A konkrét tervről jut eszembe. Ez volt a dolog egyik legnehezebb része számomra.
Tervező típus vagyok, sok évre előre gondolkodom mindíg. Amikor a reménybeli házunkra gondoltam, bevallom, leginkább valami olyan szép és letisztult házat képzeltem el, ami hosszútávon is meg fog felelni az igényeinknek. Amin sokáig nem kell nagyobb tatarozást csinálni, minden tervezett, rendezett, kényelmes, mint még soha.

Ez persze mind gyönyörű, csak volt némi szakadék az én, és életem párja elképzelései között. Röviden leginkább úgy írhatnám le a dolgot, hogy én cirka mindent szét akartam verni ami csak volt a házon, az én Drágám pedig olyan állásponton volt, hogy tuképpen neki jó úgy ahogy van..

Hát, ezt a két álláspontot kellett közelíteni. Gyorsan ment, olyan 4-6 hónap alatt, négy tetős, egy építész, egy hőkamerás, két statikus, és személyes varázsom igénybevételével sikerült is meggyőzni a Drágát hogy a tetőnek és az ablakoknak menniük kell.

Ezen kívül beterveztünk még egy fűtés korszerüsítést, és egy két válaszfal kiverését is, de az máe nem nagy dolog, belefér.

Szóval összeállt az építési dokumentáció, amikor is kiderült, hogy baj van. Megváltozott a területen az engedélyezhető építmény magasság, jelenleg a maximum 4,5 m.
Hát most mi a ló***t, csináljunk, amikor ez a ház már most 8,7 m magas??? És mi meg még tetőteret szeretnénk bővíteni?? Pánik indul.
Hozzá kell tenni, hogy nekem a tetőtér bővítés volt a gumicicám. Úgy értem, hogy én kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy ha már a tetőt az állapota miatt cserélni kell, akkor meg kéne bővíteni a legfelső, jelen állapotában nyomorúságosan kicsi és szűkös teret. Tulajdonképpen emiatt a bővítés miatt akartunk építési engedélyt kérni.

Némi fejtörés, és utánajárás következett, kiderült, hogy annyira nem rossz a helyzet, mivel az építmény magasságot nem úgy számoljálk, ahogy józan eszű ember számolná, hogy ilyen magas oszt kész.. hanem van valami bonyolult szabvány számítás, ahol figyelembe kell venni az alapterületet, az ablaktlan falakat, és a magasságot, és ebből jön ki valami.

Igen ám, de a majd 9 m-es épületünk, még így is 5,5 m magas volt papíron. A megoldás végül az alapterület bővítése lett. Ez ugyan plusz költséget jelent, de a földszinti nappaliban hasznos teret nyerünk, és az építmény magasságunk a teraszokkal együtt végre eléri a boldogító 4,5 m-t. Ámen.
 

Engedély kérelem beadva, indulhat a móka. 

De hol vannak a munkások?!

Ok, ok, megvesszük, de konkrétan miből is??

Szerencsések vagyunk, van mit eladni. Elsőként egy kisebb, családból hitelre vásárolt házat.
Ok, eldöntöttük, eladjuk, de mégis hogyan tegyük ezt és mennyiért?

Nagy kérdés..

Ok, nézzük meg a hirdetéseket. A hirdetések alapján belőttem az árat, majd elkezdtem hirdetni az interneten.

Be kell vallanom, mellélőttem. Az ár túl magas volt, a hirdetésem meg kevés.
Arra viszont elég volt, hogy elkezdjenek hívogatni az ingatlanosok.

Na, ekkorra már kicsit meg voltunk zakkanva, hiszen egy fia érdeklődő nem volt a házra.
Így aztán alábbhagyott a kezdeti szent elhatározásunk, hogy nem kell nekünk ingatlanos.
Hááát, végülis nem kötünk kizárólagosságot. Tegye rá a százalékát, és ha el tudja adni akkor megérdemli azt a pénzt, nem?

Összesen négy ingatlanossal szerződtünk. Mindenki nagyon kedves volt. Rákérdeztünk, hogy jól lőttük-e be az árat, volt aki azt mondta, hogy szerinte ér ennyit, volt aki politikusan azt mondta, hogy majd meglátjuk, és volt aki egyből mondta, hogy szerinte kicsit sok lesz, de majd engedünk belőle ha kell később.

Hmm. Jól hangzik, hamar el fog ez menni. Lelkesek voltunk, de a lelkesedésnek mint kiderült nem volt alapja. Egy két kósza érdeklődő megjelent ugyan, de valahogy nem is értettük, úgy tűnt nem erre számítottak, volt aki meglátta a házat és be sem jött.

Tisztán látszott, hogy nincs más választásunk engednünk kell az árból, hát engedtünk.

Így egy kettővel több érdeklődő volt, de így sem volt az igazi a dolog. Ráadásul az ingatlanosokkal is kezdtem egyre gyanakvóbb lenni.
Volt olyan, aki a benyomásom szerint a kisujját sem mozdította, de időnként felhívott, hogy engedni kéne az árból. Szerintem úgy gondolta, hogy majd amikor már áron alul lesz, akkor gyorsan, minimális erőfeszítéssel eladja.
A többi ingatlanos is hasonló taktikát követett, gőzerővel próbálták lenyomni az árat, ki finom rábeszéléssel, ki valami döbbenetes ordítozós zaklatós stílusban. És olyan is volt, aki simán csak más áron hirdette, mint amiben megegyeztünk.. Mit ne mondjak, érdekes volt.

És persze minden árengedmény ellenére egyikük sem hozott egy olyan vevőt sem, aki reális áron komoly éredklődést mutatott volna. Kétségbe voltunk esve, kútba fog esni a vételünk. Mi lesz?!

Ekkor következett be az a pillanat, hogy az egyik ingatlanos ordítozni kezdett velem a telefonban, mivel nem működtem együtt vele. Az együtt működést úgy képzelte, hogy ha ő 11-kor felhív, hogy délután 3-kor meg akarja mutatni a lakást, akkor én pattanjak fel a munkahelyemről, és dzsaljak oda de rögtön. És ha ő azt mondja, hogy eladhatatlan a ház, de 10 millával az eredeti ár alatt lehet hogy még megszán minket a kedves vevőjelölt és az ő zsenialitásának köszönhetően megveszi, akkor mi ne akadékoskodjunk, és adjuk el de izibe.

Kicsit kiakadtunk. Na jó, nem kicsit. Fogtuk magunkat, és gyönyörűen, írásban az összes ingatlanos szerződésünket azonnali hatállyal felmondtuk.

Ok, ezt jól csináltuk, de mi a fene lesz most?!
Ekkor botlottam bele a neten a (ez most itt a reklám helye) tulajdonostol.com oldalba.
Érdekes ötlet, a cég koncepciója, hogy tanácsadást, segítséget nyújt az eladáshoz, és hirdetési tevékenységet végez, kizárólag a tulajdonos nevében, havi fix összegért.
És itt van a kutya elásva. A tulajdonos nevében. Vagyis közvetlenül tárgyalunk az érdeklődőkkel, nincs hazudozás, ködösítés, félrevezetés, nincs szándékos árlenyomás. Mi döntünk. Persze ára van, fáj az embernek havi fix összeget előre kifizetni úgy, hogy nem tudja, hogy el fog-e menni, és vajon mikor??

Kiszámoltuk, hogy az ingatlanos jutalékából egy évig hirdethetjük legalább a céggel a házat, így úgy döntöttünk pár hónapot kipróbálunk, nincs veszteni valónk.
A különbség elképesztő volt. Jó áron kínáltuk a házat, és az intenzív ügyes hirdetés érezehtően azonnal megtette a hatását. Hetente legalább 4-5 érdeklődőnk volt, aki megnézte a házat. Folyamatosan jöttek, és láthatólag azt látták, amire a hirdetés alapján számítottak. Reményteli volt a helyzet.

És megtörtént. Két hónap alatt eladtuk. :-D

Igen, megvesszük. Eldöntöttük.

Na nem ilyen egyszerűen. Először is bemutattuk egymásnak a házat és a velünk élő nagymamát. Majd az utóbbit meginterjuvoltuk, hogy mit szól, lenne-e kedve költözni.

Nagy döntés. A belváros közepéből, egy első emeleti társasházi lakásból, egy budapest széli kertesházba. Egy 3,8m magas, tágas, nemrég felújított házból, egy 2,5m belmagasságú lepukkant kéglibe.
A nagyon nagyon régen megszokottból, valami (számomra) teljesen ismeretlenbe.

Egyhangúlag megszavaztuk. Igen, vegyük meg, menjünk.

Elkezdtük megmutogatni a házat a családnak, egy-két közeli barátnak.
Mindenki nagyon lelkes volt, amíg meg nem hallották a ház árát. Ekkor mindenkinek elkezdtek forogni a fejében a fogaskereket. Te jóég, megnnyit kell még erre pluszban költeni?!

És a kedvencem:
BIZTOSAK VAGYTOK BENNE? Mert lenne itt pl. egy másik ház... ami olyan hogy...

Hát hogy a macskába lennénk biztosak benne? Nem vagyunk. Bele sem merek gondolni, hogy mibe lesz ez az egész. De arra azért jók voltak ezek a kérdések, hogy szöget üssenek a fejünkbe, és elkezdjünk lázasan házhirdetéseket bújni. Talán tényleg baromi drága ez a ház. És igen, tényleg sokat kell rá költeni. Lehet hogy meg kéne gondolni.

Hát körbejártuk ezt is. Néztünk mindenféle hirdetést, mindenféle házról, telekről. Számolgattunk, pontozgattunk. Milyen a környék. Mekkora a telek. Van-e benne lehetőség. Nem mondom hogy felesleges volt, de a végén mindíg oda jutottunk, hogy igen, drága, és bár még sokat rá is fogunk költeni, de összességében megéri.

Eldöntöttük. Punktum.

A felmérés szeritem fontos dolog. Házat venni úgy, hogy nem jártuk körbe az állapotát, hibáit előnyeit, lehetőségeit a tőlünk telhető legnagyobb mértékben, szerintem iszonyú felelőtlenség.

Azt hiszem mi tényleg tudjuk mit veszünk, mindent megtettünk, hogy még az adásvétel előtt tisztán lássunk. Pontosan mire is gondolok? Lássuk csak..

Fontos kérdés először is, hogy mi a terve az embernek a házzal. Ha a max felújítás amiben gondolkodunk még hosszútávon is kimerül a falfestésben, akkor persze nem biztos, hogy akkora feneket kell keríteni a történetnek - elegendő olyan szempontból megnézni a házat, hogy rendben vannak-e a közművek, szárazak-e a falak, épp-e a tető..

Én azonban szörnyű maximalista némber vagyok, kicsit más a hozzáállásom.:-)

Megindult a fantáziám keményen, vizuális típus révén felsejlett előttem a ház valami teljesen más, jövőbeni állapotban. Mivel ezeket az álomodozásokat természetesen életem párjával is megosztottam, ezért úgy gondoltuk hasznos lehet egy komolyabb felmérés, hogy lássuk, hogy mit bír az épület, lehet-e rajta átalakításokat végeztetni, lehet-e az álmainknak megfelelő szép, és energiatakarékos házat varázsolni belőle.

Ok, akkor informatikushoz méltó módon keresgéljünk a neten.

Bele is botlottam egy szimpatikus, környékbeli építész irodába, sok szép képpel az oldalukon. Hmmm... gyönyörű mediterrán házak... :-D nagyon tetszett, mindketten teljesen rákattantunk a mediterrán ház gondolatra :-)
Emileztem is gyorsan, informálódtam, és megegyeztünk, hogy felmérik nekünk a házikót egy kisebb összegért. Vagyis kijön az építész, meg egy statikus, és megnézik a házat, és megpróbálják megtalálni a rejtett hibákat. Illetve a másik kérdés amire választ vártunk tőlük, hogy megvalósítható-e pl. a tetőtér bővítése, a nyílászárók méretének kicsit drasztikusabb megváltoztatása, stb..

A másik felmérés amit elvégeztettünk, egy hőkamerás felmérés volt. Ennek az volt számunkra a lényege, hogy megtudjuk, milyen a falak hőátbocsátása, milyen hőszigeteléssel kell majd terveznünk.

Zárszóként annyit mondhatok, hogy egyetértettünk benne, mindkét felmérés megérte az árát, rengeteg információt kaptunk a házról, megkönnyítette a végleges döntésünket.

Mostanra majd egy éve, hogy eldöntöttük, hogy házat veszünk.

Sokáig vaciláltunk, tervezgettünk, számolgattunk. Úgy tűnt megvalósítható a terv.

Vettünk egy nagy levegőt, egyezkedtünk, eladást/vételt szerveztünk, és elkezdtük tervezni a Döbbenetes Felújítást.

Álljon itt a felújításunk története, folyamata, hogy ismerőseink, barátaink jót vigyoroghassanak a kínlódásunkon, és szurkolhassanak, illetve hogy bárki aki hasonló cipőben van, vagy tervezi hogy lesz esetleg hasznos információkhoz jusson..

Kellemes olvasgatást!