Ok, ok, megvesszük, de konkrétan miből is??
Szerencsések vagyunk, van mit eladni. Elsőként egy kisebb, családból hitelre vásárolt házat.
Ok, eldöntöttük, eladjuk, de mégis hogyan tegyük ezt és mennyiért?
Nagy kérdés..
Ok, nézzük meg a hirdetéseket. A hirdetések alapján belőttem az árat, majd elkezdtem hirdetni az interneten.
Be kell vallanom, mellélőttem. Az ár túl magas volt, a hirdetésem meg kevés.
Arra viszont elég volt, hogy elkezdjenek hívogatni az ingatlanosok.
Na, ekkorra már kicsit meg voltunk zakkanva, hiszen egy fia érdeklődő nem volt a házra.
Így aztán alábbhagyott a kezdeti szent elhatározásunk, hogy nem kell nekünk ingatlanos.
Hááát, végülis nem kötünk kizárólagosságot. Tegye rá a százalékát, és ha el tudja adni akkor megérdemli azt a pénzt, nem?
Összesen négy ingatlanossal szerződtünk. Mindenki nagyon kedves volt. Rákérdeztünk, hogy jól lőttük-e be az árat, volt aki azt mondta, hogy szerinte ér ennyit, volt aki politikusan azt mondta, hogy majd meglátjuk, és volt aki egyből mondta, hogy szerinte kicsit sok lesz, de majd engedünk belőle ha kell később.
Hmm. Jól hangzik, hamar el fog ez menni. Lelkesek voltunk, de a lelkesedésnek mint kiderült nem volt alapja. Egy két kósza érdeklődő megjelent ugyan, de valahogy nem is értettük, úgy tűnt nem erre számítottak, volt aki meglátta a házat és be sem jött.
Tisztán látszott, hogy nincs más választásunk engednünk kell az árból, hát engedtünk.
Így egy kettővel több érdeklődő volt, de így sem volt az igazi a dolog. Ráadásul az ingatlanosokkal is kezdtem egyre gyanakvóbb lenni.
Volt olyan, aki a benyomásom szerint a kisujját sem mozdította, de időnként felhívott, hogy engedni kéne az árból. Szerintem úgy gondolta, hogy majd amikor már áron alul lesz, akkor gyorsan, minimális erőfeszítéssel eladja.
A többi ingatlanos is hasonló taktikát követett, gőzerővel próbálták lenyomni az árat, ki finom rábeszéléssel, ki valami döbbenetes ordítozós zaklatós stílusban. És olyan is volt, aki simán csak más áron hirdette, mint amiben megegyeztünk.. Mit ne mondjak, érdekes volt.
És persze minden árengedmény ellenére egyikük sem hozott egy olyan vevőt sem, aki reális áron komoly éredklődést mutatott volna. Kétségbe voltunk esve, kútba fog esni a vételünk. Mi lesz?!
Ekkor következett be az a pillanat, hogy az egyik ingatlanos ordítozni kezdett velem a telefonban, mivel nem működtem együtt vele. Az együtt működést úgy képzelte, hogy ha ő 11-kor felhív, hogy délután 3-kor meg akarja mutatni a lakást, akkor én pattanjak fel a munkahelyemről, és dzsaljak oda de rögtön. És ha ő azt mondja, hogy eladhatatlan a ház, de 10 millával az eredeti ár alatt lehet hogy még megszán minket a kedves vevőjelölt és az ő zsenialitásának köszönhetően megveszi, akkor mi ne akadékoskodjunk, és adjuk el de izibe.
Kicsit kiakadtunk. Na jó, nem kicsit. Fogtuk magunkat, és gyönyörűen, írásban az összes ingatlanos szerződésünket azonnali hatállyal felmondtuk.
Ok, ezt jól csináltuk, de mi a fene lesz most?!
Ekkor botlottam bele a neten a (ez most itt a reklám helye) tulajdonostol.com oldalba.
Érdekes ötlet, a cég koncepciója, hogy tanácsadást, segítséget nyújt az eladáshoz, és hirdetési tevékenységet végez, kizárólag a tulajdonos nevében, havi fix összegért.
És itt van a kutya elásva. A tulajdonos nevében. Vagyis közvetlenül tárgyalunk az érdeklődőkkel, nincs hazudozás, ködösítés, félrevezetés, nincs szándékos árlenyomás. Mi döntünk. Persze ára van, fáj az embernek havi fix összeget előre kifizetni úgy, hogy nem tudja, hogy el fog-e menni, és vajon mikor??
Kiszámoltuk, hogy az ingatlanos jutalékából egy évig hirdethetjük legalább a céggel a házat, így úgy döntöttünk pár hónapot kipróbálunk, nincs veszteni valónk.
A különbség elképesztő volt. Jó áron kínáltuk a házat, és az intenzív ügyes hirdetés érezehtően azonnal megtette a hatását. Hetente legalább 4-5 érdeklődőnk volt, aki megnézte a házat. Folyamatosan jöttek, és láthatólag azt látták, amire a hirdetés alapján számítottak. Reményteli volt a helyzet.
És megtörtént. Két hónap alatt eladtuk. :-D